Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1916

III.

Hz intézet működése.

1. Nevelés, fegyelem.

Minden céltudatos nevelő-oktatásnak legfőbb törekvése az erkölcsös karakter kifejlesztése. Ezen munkálkodunk az elemi iskolától fölfelé. Mennyivel inkább ki kell domborodni ezen irányzatnak azon iskolákban, ahol nevelőtanítókat képeznek.

Elveket hangsúlyozni, erkölcsi aforizmákat hangoztatni még nem erkölcsi karakter. Sőt sokszor csak arra szolgál, hogy annak hiányát még feltűnőbbé tegye. De az elvekhez szemléltetésül odaállítani önmagunkat nem a vásári árus lármájával, hanem az elvek szerint önmagát bíráló, ellenőrző lélek következetes cselekvésmódjával, ez már a jellem jelentkezése, mely alapját képezi magunk és mások bol- dogításának.

Nem igényelheti a képző magának a tekintélyt, hogy befejezett jellemeket tud nevelni az élet számára. Hisz az életbe kikerülő növendékek még ifjúságuknak is csak a tavaszán vannak. S mig a képző négy évi munkáját nagyon sok körülmény befolyásolja, az életbe lépő növendék máris, mint a viharnak kitett fiatal növény a különféle eszme- áramlatok hullámaival, igen sokszor a támadások elkeserítő özönével, sőt a szenvedélyek viharaival kénytelen megküzdeni.

így higgadtan mérlegelve a dolgot, hármas következtetésre jutunk.

2*