Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1916
20 Az egyik az, hogy senki sem vetheti szemére semmiféle intézetnek sem, ha esetleg nagyszámú neveltjei közül egyik-másik nem állja meg az életben helyét. A másik, hogy az intézet nevelő hatásának a növendékek nagy átlagán meg kell látszania, s ezért meg kell tenni mindent, hogy a jellemfejlesztés alapját már az intézetben megadjuk. Tudatában kell azonban lenni elöljárónak és növendéknek, hogy itt csak alapot adunk, amelyet az életben kell állandó akaratfejlesztéssel erősítgetniök. Ezen két utolsó gondolat követeli azt, hogy az intézet egész mivoltában szolgálja célját. Nem csupán a megnyitó beszédekben, nemcsak a tudatosan beszőtt utalásokban, hanem az egész rendszerben, az intézet levegőjében, szellemében kell benne lenni ennek a magasztos célzatnak. Kell, hogy a növendék ezt ne csak hallja, hanem valósággal magába szivja. Ez a gondolatkör járja át eszét, szivét. Ebben éljen. Áthatva ezen gondolatoktól, iparkodtunk minden módon növendékeink lelkét, kedélyvilágát nemesíteni, akaratát, jellemét megedzeni. Naponkint hallgattak növendékeink szent misét, kivéve a künnlakókat a téli hónapokban. Vasár- és ünnepnapokon szent beszéd volt számukra. A szentségekhez kényszerítés nélkül nagy buzgósággal járultak. Mária-kongregációi gyűléseinken — amelyet külön cim alatt ismertetünk — tág tér nvilt vallás-erkölcsi művelődésük fejlesztésére. Oktatásainkat hazafias szellem lengte át. Megragadtunk minden alkalmat ennek élénkítésére. Nemzeti érdekeink, veszedelmeink, reményeink a háborúval kapcsolatban sokszor képezték megbeszélés tárgyát egyes tantárgyakban, dolgozatoknál, exhortációkban, kongregációi és egyéb előadásokban. Odaadó buzgósággal fáradoztak növendékeink az irgalmas nővérekkel és Kresztics Mariska kézimunka tanítónővel együtt a hadsereg érdekében. A tanév első felében a katonák számára dolgoztak kézimunka-óráikon, sokan szabad idejük alatt is. Igv készítettek 264 pár harisnyát.
