Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1910

17

az előbb említett édességgel telített kosár volt. Mindenki vehetett belőle egy kis csomagocskát. így aztán megindultunk az állomás felé. Megérkezve a kedves nővérek köré gyülekeztünk, kik szeretettel ismételték anyai intelmeiket az útra vonatkozólag.

Nem kellett sokáig várakoznunk, már itt volt a vonat s pár perc múlva a vonat kocsijainak ablakából nézegettük az el-elmaradó Pápa körvonalait. Itt- eft néhány munkásember sietett dolgára. A természet már sokat veszített bájaiból, meglátszott a sárguló fákwii; az őszi szellő szomorúan lengette a hervadó mezei virágok fejét, egy-cgy távozó madárcsapat fájdalmas búcsúszava szomorúan vegyült bele a vonat zakatolásába. Szivünkben a legkülönfélébb érzelmek forrongtak. Kíváncsian nézegettük az előtünedező falvakat, majd elhagytuk azokat: Yaszar, Gecse-Gyarmat, Gyömörő, Felpécz-Hali, Szemere, Ménfő, Csanakfalva, Győr-Szabadhegy s végül Győr.

Útközben egy-egy csapat élén egy elöljáró állt, hogy bennünket a kellemetlentől megóvjon. Mert hát vig lányok a prepalányok. Szeretnek néha a korlátokon is túlcsapongni, s ennek elkerülése végett bizony szükséges volt az elöljáró. Egy intés és előkerültek a csomagok, kézitáskák. Mi lehet e csomagokban ? Nem más, mint vajas kenyér, és friss virsli, no meg kevés cukormaradék. Hozzáfogtunk tehát a második reggelizéshez. De szó nélkül unalmas lett volna, azért holmi adomákkal, nevetéssel, különféle megjegyzésekkel s több ilven érdekes (?!) dologgal szakítottuk meg.

Győrbe érkezve, hol néhány órát töltöttünk, először is egy templomot kerestünk fel, hogy szt. misét hallgassunk, de sajnos, már csak a végére értünk oda. Néhány percre letérdelve a főoltár előtt szt. énekbe kezdtünk s kikértük szeretett jó Anyánk áldását további Htunkra. Majd egy főtisztelendő ur jött, ki a főtemplom nevezetességeit mutogatta meg. Az ember szinte ki sem kívánkozott onnan, oly jól esett