Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1939

I. Az iskolai év története.

1. Általános jellemzés.

A nagyszabású világpolitikai események állandó pergésében az 1939—40. tanév nagyobb zökkenők nélkül múlott el. Az előző tanév ránk nézve fontosabb változásai megedzették, hozzászoktatták nővén# dékeinket ahhoz, hogy legtöbbet akkor használnak a köznek, ha saját munkájukat végzik el maradéktalanul. Sajnos, ezen az évnyitón is szomorú megemlékezéssel kezdettük az évet. A nyári szünetben elköl# tözött földi honából a mindig derűs és mosolygós Lajos bácsi, a csak két év előtt nyugalomba vonult zenetanárunk: Hatvani Lajos. Nem# csak családja, tanártársai, tanítványainak szeretete, hanem a város min# den polgárának nagyrabecsülése fejeződött ki szép .temetésén. Az alsó# városi temetőben ezután még egy domb vonzza a nagy halottakról való megemlékezés napján if júságunkat, hogy sírjánál a megemlékezés mellett lelkünket nagy feladatainkra felvértezzük. Zala István helyettes igazgató felelevenítette a magyar tanítóképző novemberi számában írt megemlékezésében az elhunytnak azt a kedvenc reménységét, hogy az általa alapított Kárpát#Dalkör a visszaszerzett hegyláncon énekelje el jeligéjét. Betegsége megakadályozta abban, hogy reménye maradék# talanul valóra váljék. Megvalósítandó örökségként éljen vágya min# den tanítványában.

Mindenki megrendülve hallotta megérkezésekor azt a másik szó# morú hírt, hogy Kardos József napibéres szolga fiatal feleségét elvitte szervi betegsége kéthetes gyermeke mellől. Mindössze egyéves háza# sok voltak. A csendes, dolgos asszonyka igaz megbecsülést érdemelt ki mindnyájunkból, megrendítő halála felejthetetlen lesz.

Alig múlt el lelkűnkből az előbbi haláleseteken való töprengés, ismét újból lehangoló hírt hozott a posta. Szarka Lajos volt igazga# tónk fia közölte velünk táviratban, hogy édesatyját szenvedésteli napjaiból magához vette az Ür. A mindnyájunk által tisztelt és nagyrabecsült elhunyt annyira megszerette városunkat, hogy pyuga# lomban lévő éveit 1932. tavasza óta igen nagy visszavonultságban itt töltötte. A város végén levő intézetünk felkeresését ugyan betegeske# dése miatt ritkán tehette meg, mégis ügyeink iránt szeretettel érdeklő# dött, gondoskodó tekintetét nem vette le rólunk. Volt tanítványai