Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1939
8 találkozóján szeretettel vett részt, újraelbocsájtásukkor tarsolyukat ismét megtöltötte. Nehéz szívvel indult ősszel családjával költözködő útra Budapestre. Félelme valóra vált, nemcsak Budapestre, de örökre elvitte az ősz. Az intézet éléről való távozásakor a ^következő szavak# kai búcsúzott a tanári testület: »Tevékeny Ravasz és nyár után sugá# rozza be még sokáig életútját meleg, őszi napsugár«. Sajnos, az őszi napsugár hamar elvitte. Temetésén intézetünket a két legidősebb kar# társunk, Marczélly Kornél és Gergely Ferenc képviselte. Marczélly Kornél tolmácsolta búcsúzásunkat. A növendékek küldöttsége he# lyezte el azt a koszorút, melyet intézetünk kertjének az elhunyt által annyira kedvelt virágaiból Huray János intézeti kertész az őszinte szeretet sugallatából oly művésziesen készített. Az intézeti munka tanártestületi változások nélkül indult meg. Sem a katonai behívások, sem a .téli tüzelőanyaghián(yok nem okoztak észrevehető visszamaradást. Az évvégi munkálatok elvégzése, i^mely rendes körülmények között is igen megterhelő, a folyó tanévben az egész testületre igen terhes volt. Dr. Uherkovich Gábort három hó# napon át helyettesítette Bulla Andor, Marczélly Kornél és Tölgyes László. Buday Lajos május 28#tól teljesített katonai szolgálatot. Szén# szünetet nem kellett adnunk, a fűtés egész télen megfelelő volt. A tani# tási napok száma az I—V. osztályokban J98, az V. osztályban 182. Annyi, mint az előző években. Minden tantárgyat szaktanár látott el. Az év első hónapjaiban főigazgatói engedéllyel dr. Gergely Ferenc középiskolai tanár hospi# tált és tanított az illetékes szaktanárok vezetése mellett. Az évi munka az elmúlt tanév évzárásán hozott általános cél# kitűzés jegyében folyt. Azt határoztuk el, hogy ebben az évben minden óránk központi gondolata a magyarrá#nevelés .lesz. Az elmúlt nyáron ebben az előkészületben igen széleskörű és mély képzést kapott a tanári testület öt tagja dr. Balassa Brúnó volt főigazgató által ren# dezett székesfehérvári Mai Magyar Élet tanfolyamon. Munkánkban állandó második vezető volt a múlt .tanév központi gondolata is: a szemléltetés állandó javítása, célszerűsítése. Az évvégén .rendezett ki# állításunkon a f. évi munkánk tárgyi eredményét kívántuk magunk és a látogatók elé tárni. Meglepett p tárgyak hatalmas tömege. Jó volt minden tanárnak, növendéknek számot vetni az egész évi teljesítmény# nyel. A gyakorlati szempontot ápoló intézményünk elmaradhatatlan# nak ítéli az ilyszerű kiállítást. Az .évszázadok óta rendszeressé lett és a szellemi gyarapodásról való bizonyságtétel, a vizsga igen helyes kiegészítője az olyan kiállítás, melyen a tanárok és növendékek min# den szaktárgy keretében bizonyságot tesznek arról, hogy készségekben
