Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1938

5

gátolta. De amihez pénz nem kellett — az ifjúság lelki vezetése, gon# dozása, irányítása, alakítása — annál inkább foglalkoztatta lelkét. Röviden jellemezve: nevelő, komoly atyja volt az ifjúságnak. Mini den cselekedetének rugója volt a vallásosiemberszcrető, tettvágyói dolgos, magábanbízóivállalkozó, önzetleniideális tanítói egyéniség kii alakítása. Mint természettudományos pedagógus tudta, hogy mindez csak a nevelendő egyén adottságának figyelembevétele mellett leheti séges. Ezért nagy gondot fordított arra, hogy kiismerje minden egyes növendék igazi lelkivilágát. Közvetett és igen benső közvetlen érinti kezéssel, sokirányú és sokoldalú megbízatással, szerepeltetéssel, a szülőkkel való szoros szóbeli és írásbeli kapcsolat fenntartásával iparkodott belelátni az ifjú leikébe. És ha cselekedni kellett, ezen feltárt lélekhez alkalmazta minden lépését. Orvos volt s nem bíró. Gyógykezelt, támogatott, szeretett és nem adott rideg ítéletéi parani csőt. Szívet adott, — szívet várt; bizalmat előlegezett és bizalmat várt. És a fogékony ifjúság nagy része megértette és igaz szeretettel, bizalommal csüngött rajta — és őszintén siratja. Hogy e közben sok szimuláns ferdeséget szült, természetes, de a tevékenység alapi tónusát az ilyen kivételek nem érintették. És ha a pedagógiai vetés nyomán tanítványi szeretet és hála fakad, olyan virág az, amely felér minden földi kitüntetéssel. Szemerédi János magával vitte sok tanítvány és elesni készült, — de felemelt diák szeretetét és háláját.

Megalakította intézetünkben is a cserkészetet és otthont teremi tett neki. Vezette munkáját, irányította a táborozást s felhasználta nevelési elveinek megvalósítására. Itt is a ráneveléssel kellett kézi deni, amely csak a fiatal évfolyamoknál érte el célját. Az idősebb évfolyamokból kevesen siettek a kitűzött zászló alá. A fiatal kisded csapatot dédelgette, ápolgatta, mint szívének szülöttjét és állandóan bővítgette újabb és újabb tagokkal. Bekapcsolta a cserkész munkába a gyakorlót is. Parancsnoka volt nemcsak kis csapatjániak, hanem az egész intézetnek, mert a vérbeli cserkész formaruha nélkül is mindig az. Egész működését jellemzi a cserkészstílus. Tanítani, vei zetni, cselekedtetni, erkölcsi értékeket teremteni, jó szívet nevelni, áldozatkészségre serkenteni, önzetlenséget meghonosítani, vállalkoi zásra biztatni, egyenes jellemet kialakítani, mély vallásosságot megi gyökereztetni, — ezek voltak igazgatói elvei is. Ide vezethetők vissza a rövid parancsadás helyett kiadott oktató, felvilágosító, magyarázó, — de a mélységeket érintő útbaigazítások és rendelkezések, valai mint azok a papi stílusú szózatok, amiket adventkor, karácsonykor s más alkalmas időben az ifjúsághoz intézett. Komoly munkája nem