Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1927

A PÁPAI M. KIR. ÁLLAMI TANÍTÓ KÉPZŐ-INTÉZ ET

XVIII. ÉRTESÍTŐJE

AZ 1927-28. ÉVRŐL (XXXII. TANÉV). SZERKESZTETTE: SZARKA LAJOS IGAZGATÓ.

PETHES JÁNOS

(J857—J928).

Nyugalomban érte intézetünk volt igazgatóját a halál Kőszegen 1928 március SO^án délelőtt 9 órakor munkás életének 12. évében ; eltemették április hó 1-én. Született Kamocsán (Komárom m.) 1857 febr. 25-én. Itt járt az elemi iskolába. A középiskola négy osztályát Pápán végezte. 1878-ban nyert tanítói képesítést Modorban, az állami tanítóképző-intézetben. Mint tanító Madáron működött három évig. 1882-ben a budapesti polg. isk. tanítóképző elvégzése után Kőszegre került, mint polg. iskolai tanár, ahol 1883 okt. 9-ig működött. 1884-ben nősült. 1883-tól 1885-ig a budapesti polg. isk. tanítóképző gyakorló-polg. iskolájánál működött. 1885 március 16-án a csurgói áll. tanítóképző-intézet igazgatójává neveztetett ki. Csurgóról 1902-ben helyeztetett át Lévára hasonló minőségben, majd 1906-ban Pápára intézetünkhöz, mint igazgató. Itt működött 1913 dec. 20-ig, amidőn is betöltvén 30. szolgálati évét, csendben nyugalomba vonult Kőszegre.

Pelhes János érdemes pedagógus volt. Elméleti tudása nagy és sokoldalú volt, haladt a korral, sokat olvasott, tanult, az iskolai életet a gyakorlatból ismerte és így szavainak, tanácsainak súlya volt. Sok pedagógiai cikket irt annak idején a szaklapokba, szerepelt mint előadó tanítógyüléseken.

A most annyira megbecsült gyermektanulmány kérdéseivel Pethes János foglalkozott elsők sorában hazánkban. Lefordította Tiedemann Detre „Tapasztalatok a gyermekek szellemi képességeinek fejlődéséből“ című munkáját. Valószínűleg ennek hatása alatt irta meg nagy munkáját: a „Gyermekpsycho- logiát“.

Hangyaszorgalommal gyűjtötte az anyagot a „Számtantanítás Vezérkönyve“ című nagy munkájához. Ez mint forrásmunka és logikusmenetű módszertani gondos mű most is és mindenkorra megállja a helyét. Magyarra fordította Salzmann „Hangya könyvecskéjét“. Elkészítette a dunántúli ref. egyházkerület Népiskolai Tanterv-ét. „Kalászok“ címen Eötvös br. munkáiból aforizma-gyűjteményt adott közre. Kisebb cikkei közül sok jelent meg a „Néptanoda“ és a „Csurgó és Vidéke“ cimü lapokban, e cikkek egyike-másika különlenyomatkép is megjelent, pl. az „Az irás-olvasástanítás lélektani moz-