Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1903
1 IG ismerésére képesítenünk. A hallgatóknak már a tárgyalásokból kell megérteniük az elsorolt tudományok nagy birodalmának egyes jellegzetes részei között levő oksági viszonyt, a belső motívumot, amelyek fejlődésre ösztönzik őket. Így megfelelő kerete lesz a továbbképzés az értelmi, kedélyi és cselekvő élet alkotó, teremtő elemeinek. 3. Nagyon fontos dolognak tartom azt is, bogy mi nagy körültekintéssel megkülönböztessük a szükségest a hasznostól. Mi az, amire a mi néptanító-világunknak legelső sorban szüksége van, ami nélkül el nem lehet, ami neki napi foglalkozásában mindennapi kenyere ? Amit a miniszteri rendelet előír, az egytől-egyig lényeges szükségesség; ahhoz tehát mi hűségesen ragaszkodhatunk. Csakhogy itt is újra rá kell, hogy mutassak a szép tervezet keresztülvitelénél esetleg felmerülhető ferdeségekre. Hogy teljesen megértessem magam, példát hozok fel. Az előadó prelegál, vagy vita módján tárgyal az ifjúsági könyvtárakról. Erről akár egy esztendeig is beszélhet értékes elméleti dolgokat. Hasznos és szép is lehet minden előadása, finomíthatja vele a hallgató lelkét; de nem lesz gyakorlati értéke munkájának, ha rá nem szoktatja közönségét az ifjúsági könyvtárak helyes szervezésére, fenntartására és vezetésére. A mi tanítóinknak szép tudásuk van, hibájuk, hogy nem elég ügyesek ismereteiknek gyakorlati alkalmazásában. Ha mi a továbbképző kurzuson a tanítóknak jelen ismereteit, melyek elméleti értékűek, egy halmaz, szintén csak elméleti értékkel biró ismerettel gyarapítjuk, de nem gondoskodunk eléggé az eszmék gyakorlati alkalmazására való rászoktatásra: nem nyújlotluk a legszükségesebbet, hanem csak a hasznost. Az ifj. és népkönyvtárakról én az ifj. és népkönyvtár gyakorlati kezelése közben adnám meg azokat az elméleti ismereteket, amelyekre a tanítónak, a dolog alkalmazása és a maga továbbképzése érdekében szüksége van. Igaz, ez az eljárás sokkal nehezebb, mint a katedráról való prelegálás, de biztos sikerrel jár. 4. Tanítóink nem tudnak érdekesen tanítani, mert nem rendelkeznek az érdekes tanításhoz szükséges előfeltételekkel. Ha a továbbképző kurzus csak ezt az egyet adná meg, 5—10 év alatt bámulatos lendületet venne a hazai népnevelés. Nagy baj, hogy tanítóink nem ismerik a természetet s így azt sem tudják, mint kell a természettel a tanítást érdekessé tenni. A továbbképző kurzuson erről külön kellene 18—20 gyakorlati előadást tartani és tartatni. A hazai népiskolákat ismerem, azért bátran állítom, hogy ezt kellene a továbbképző kurzusok első tárgyává tenni. Ebben benne van minden: paedagógia, irodalom, földrajz, történet, közgazdaság. Mihelyt a mi tanítóink tudni fogják, mint lehet a természetet a nevelésnél és tanításnál könnyen felhasználni, szeretni fogják az iskolát, a népet, hivatásukat s merem mondani, ha szenvedés árán is, önművelődésüket. Ez lenne, tekintetes tanári testület, a mi tervbe vett továbbképző kurzusunk vázlatos tervezete. E szerint a mi tanfolyamun
