Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902
15 induktív módszernek gyors terjedése. E tanítási eljárás az emberi szellem fejlődésének módszere. Tehát nem találmány, nem is oktatásbeli fogás, vagy ügyeskedés, hanem az ismeretek közlésének természetes menete. Ennek a módszernek kell érvényesülnie — meggyőződésem szerint — történelmi és alkotmányiam oktatásunkban egyaránt. Hogy történelmi oktatásunkban érvényesült is, azt nem tagadom. Hiszen a történelmet — ha csak a képtelen regressiv menetet nem akarnék alkalmazni — nem is taníthatjuk máskép, mint induktiv utón. Gyűjtögetjük a történeti események, jelenségek, a történelmet mozgató okok, személyek, jellemek ismeretét, hogy megrajzolhassuk a korok részletrajzait, s azokból összeállíthassuk a nemzet egész történetének körképét. Azonban alkotmánytani oktatásunkban ez a természetes módszer eddig nem érvényesült. Vagy legalább nem eléggé érvényesült. haszna, adóvégrehajtás) pénzügyi válságba sodorja az országot, melyből az csak lassan vergődik ki. Hóhért Károly gyökeresen rendezi a pénz- és adóügyet. Meghonosítja ismét a nyugati pénzlábat (ílorenci arany = 12 korona ; 4 arany = 1 márka), eltörli az adózás eddigi alapját, a kamarai nyereséget, rendszeresíti a telekadót, mely szerint minden jobbágytelek után 18 dénár (= 2'40 kor.) állami adót fizet a jobbágy. (Később 30 dénárig is emelkedett.) Ez az adórendszer uralkodó úgyan, de számtalan faja keletkezik az adónemeknek idővel, melyekhez még a sok kivétel és fülmentés járult. Tót- és Horvátország nyestbőrben fizette adóját. A városok és szabadalmas területek (szászok) a leír. kincstár bére címen fizették adójukat, mihez még külön kamara-adót szolgáltattak be meghatározott összegben. A nem egyenes adók, a vámok, harmincadok, még több zavart okoztak. E sokféle adózást eltörölvén Mátyás, új adót létesített: a királyi kincstár adóját, azaz minden 5 porta után 1 aranyforintot. Ezen adóhoz járult még a sok rendkívüli segély (u. n. subsidium), amit a nemesek is fizetnek. Mátyás minden megengedhető és meg nem engedhető eszközt felhasznál arra, hogy a kincstárt megtöltse. Évi jövedelme, ha t. i. megelégedett a megajánlott adóval, 2 millió aranyforintra volt tehető, melyből 1 milliót az állandó hadsereg emésztett föl. Mátyás halála után az olygarchák és köznemesek közt kitört alkotmányharcnak egyik oka volt az adó is. Amazok ragaszkodtak az aranyforinthoz, emezek a Róbert Károly korabeli IS dénárt akarták visszaállítani. A török hódoltságban némely hódoltsági megyék a királynak is, a töröknek is adóztak. Az adók ebben a kórban, különösen a Wesselényi-féle összeesküvés után és Kollonics korában clviselhetlenek. Nagy a fogyasztási adó is. Kollonics javaslata a birodalom adójának egyharrriadát Magyarországra veti ki. E roppant zsarolás az egyik oka 11. Rákóczi Ferenc szabadságharcának. 111. Károly idejében az állandó hadsereg maga után vonta az állandó adózást. A kormány a földet akarja adóalapnak tekinteni: de az országgyűlés ragaszkodik a régi rendszerhez, mely adóalapul a jobbágyot tekintette. Minthogy a kormány ezt az ingatag alapot el nem fogadhatta, kormány és országgyűlés meghatározott összegben (21/2 millió frt) állapodtak meg, melyet a jobbágy fizetett. A hosszas huzavonánál szembeötlő a nemességnek az adózástól való félelme. II. József a nemességet is meg akarja adóztatni, e végett fölmérette a földet. Egyéb intézkedéseivel együtt azonban ezt is visszavonta. Mária-Terézia háborúi, de különösen a francia háborúk, igen magasra emelték az adókat. Ez utóbbi háborúban 200 milliót áldozott a nemzet, minek következménye, hogy 1811-ben a pénz értéke ’/ö résznyire szállt alá (devalváció). Az első csorbát a lánchidpénz üti a nemesi adómentességen, mire 1848-ban törvénynyé válik a közteherviselés.
