Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902
Iß Sok képző-intézetnél a két tantárgy — megengedem, hogy a körülmények hatása folytán — külön kezekben volt. Sőt ott is, ahol a két tudományágat egy tanerő tanította, az alkotmánytannak a nemzeti történelemmel való kapcsolatos tanítására alig gondoltak. Deduktív módon történt az alkotmánytan tanítása. A meglevő állapotok ismertetéséből indult ki a tanár. Azután sok esetben nem is ment tovább. Hiszen igaz, az alkotmánytanítás célja a meglevő állapotok ismerete. De a meglevő állapotok ismeretéhez mégis induktív utón kellene a növendéket elvezetnünk. Sokkal világosabb lenne így az ismeret. Hogy aztán az ismereteknek ezt az összegyűjtését a mai alkotmánytani elvek szerint való rendszerezés (dedukció) követi, tán mondanom is fölösleges. Minőnek képzelem én ezt az induktív eljárást, azt részletesen és gyakorlati alapon törekedtem előadni föntebb. Kérem a t. kartársakat, ne ütközzenek meg azon, hogy e módszertani értekezésben aránylag sok alkotmánytörténeti fejtegetéssel találkoznak. Ki kellett mutatnom, habár vázlatossan is, alkotmányos intézményeink történeti fejlődését, ha csak legfőbb érveimről le nem akartam mondani. Gyakorlati útmutatást, kész tervezetet kellett adnom magára a didaktikai eljárásra, ha csak értekezésemet tisztán elméleti értékűvé tenni nem akartam. Ezt pedig nem akarhattam éppen azon meleg szeretetnél fogva, melylyel történelmi és alkotmánytani oktatásunk ügyét állandóan szívemen hordozom. Köveskuti Jenéi.
