Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902

6 várispán proclamata congregatiói (megyei közgyűlések); bizonyos önkormányzatra tevén szert a vármegye, benne éppen királyi pártfo­gás révén mozgalmas közélet fejlődik. Itt törekszik a köznemesség erejét érvényesíteni, jogait kifejteni, autonómiát nyerni. Önmaga választotta tagokkal teszi teljessé az immár fölötte is Ítélkező megyei törvényszéket, szót nyert a megyei gyűléseken s főispánjá­val együtt tanácskozik, még pedig lassankint nemcsak helyi-közigaz­gatási, hanem országos ügyek fölött is. A nemesség hatalma egyre nagyobb lesz a vármegyében s kezdi onnan kinézni, kiszorítani a a nem nemest. E tekintélyének és hatalmának alapja: nagyobb intelligenciája és azon nagy szolgálata, hogy katonai tekintetben is csatlakozik a várispánhoz s annak zászlója alatt küzd a király ér­dekében. így erősíti a királyi hatalmat a vármegye, válságos időben roppant szolgálatot tevén neki, de másrészt e nemzeti intézménynyé átalakult királyi intézmények lassankint az alkotmány védő falaivá válnak a királyi erőszakkal szemben. Az ősiségi intézménynyel ily gyors fejlődésnek indult várme­gyék országos hatalommá emelkednek Zsigmond alatt. Már Zsig- mond neje, Mária király meghívja a nemességnek vármegyék szerint választandó követeit az országgyűlésre. Zsigmond alatt úgy az az 1391-iki temesvári, mint az 1405-iki kettős országgyűlésén kép­viselve vannak a vármegyei nemesek. Sőt Zsigmond az 14054ki országgyűlés végzéseit (első decretumot), a vármegyei gyűlések elé terjeszti jóváhagyás és megerősítés végett. A megye politikai hata­lommá válik. Gyűlésein országos kérdéseket tárgyalnak, a következő országgyűlési tárgyakat meghányják-vetik. Katonai hatalma is emel­kedőben. Megyei zászló alá kerül az egy telkes nemes mind s a birtoka után kiállítandó fegyvereseit is ide küldi. Olyan politikai és katonai erővel bírnak a megyék, hogy külső megtámadtatások ese­tén önvédelmükre intézkedéseket tesznek, aminőket eddig csak országgyűlés tehetett. A megye viseli gondját a kihalt nemesi csa­lád birtokának, őrködik a jobbágy jogai fölött, s aki a megyei széket megsérti (széksértés), azt birsággal sújtja. És ez a vármegye még mindig nem tisztán nemesi. Csak a tisztviselői nemesek, de köz­gyűlésein és tisztviselő-választásain ott van a nem nemes is. Képzel­hető, minő pezsgő a vármegyei élet, midőn a főispánon és a főispán kinevezte alispánon kívül minden dignitariusát maga a vármegye választja. A vármegyék legfejlettebb állapotukban sem emélkedtek na­gyobb jelentőségre, mint Zsigmond alatt és az őt követő időszakban. Lehetetlen reá nem ismernünk a Zsigmond vármegyéjében a török hódoltság korának alispánválasztó joggal, nagy autonómiája, nemzet­fenntartó és a Tripartítum alapján összetartó, Bécsnek ellenszegülő, a török ellen védekező, de Mátyás óta már teljesen nemzeti vár­megyéire ; valamint a XVIII. századnak és a reformkorszaknak, nemzeti jogokért, polgári alkotmányért küzdő vármegyéire, melyek­ből a jelenlegi megyei törvényhatóság született.

Next

/
Oldalképek
Tartalom