Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902

Sőt a városoknak municipiumokká való szervezkedése s a városi polgárságnak politikai tényezővé való emelkedése (testületi nemesség) is Zsigmond korára esik. 1405-ben történt, hogy a sz. kir. városok közül több, Budán szervezkedő gyűlést tartott, melyen c városok közigazgatásuk és törvénykezésük rendszerét megállapították. E megállapodás szerint a város kormányzását a városi tanács gyakorolta, mely tanács 40—160 tagból álló leülső tanácsra és a tisztviselőkből álló belső tanácsra oszlott. Amaz alkotta a városi közgyűlést, választotta és ellenőrizte a tisztviselőket, nemkülönben választotta az országgyűlésre küldendő követeket, emez a polgár- mester alatt végezte a közigazgatást. Ezen városi szervezetet az 1444. országgyűlés törvényerőre emelvén, később a többi városok is elfogadták s megtartották egészen a legújabb időkig. E Zsigmond korabeli városi szervezet tehát nem egyéb, mint jelenlegi városi törvényhatóságaink, szervezetének és községi önkormányzatunknak ősképe, sőt mondhatnám ősszülője.

Könnyen megérthető tehát, hogy az önkormányzatnak a Zsigmond korabeli fejlett állapotával kívánom összemérni, összehasonlítani jelen törvényhatósági és községi önkormányzatunkat. E pontnál tárgyalandók, véleményem szerint: a törvényhatóságok föladata és fölosztása, a törvényhatósági bizottság és közgyűlésének jogköre, a törvényhatósági tisztviselők s a tisztviselői állások betöltésének módja, a közigazgatási bizottság, továbbá a községek osztályozása, községi illetőség, a község önkormányzati jogai, képviselőtestület és elöljáróság.

IV. Az igazságszolgáltatás évezreden keresztül együtt fejlődött a közigazgatással. Törvényeink nem tesznek különbséget a közigazgatás ágai közt. A közigazgatás szervei a vármegyék, egyúttal az igazságszolgáltatásnak is szervei. A közigazgatás tisztviselői egyúttal bírák is. Némileg élesebb különbséget találunk a két közigazgatási ág közt az őskorban, amidőn a Karkász (kár-kbán) mint (kár)-biró szerepel. De Szt. István korától kezdve egészen a legújabb időkig — mint azt már előbb is kimutattam — az igazság- és a közigazgatásügy vezetésére közös intézmények szolgáltak. Ilyen közös intézmény legalsóbb fokon a vármegye, melynek várispánja (comes) helyettesével (comes curia), a hadnagyokkal (hadnagyones), századosokkal (centuriones) várnagyokkal (castellani), tizedesekkel (decu- riones), nemcsak katonai hatóságok, hanem bírák is voltak. Hatáskörük kiterjedt a vár területén élő várjobbágyokra és a várnépre. A földesúri jobbágy és szolga fölött maga a földesúr ítélkezett, inig a nemességnek a bírája a király, az ő kuriá-jával. Ezért tart a király N.-Boldogasz- szony napján évenkint törvénynapokat, ezért látogatja meg idönkint a vármegyéket s ül törvényt (synodus) a vármegye egyházi és világi előkelőivel egyetemben. E törvénynapok és synodusok (később, Hl. Béla óta generale judiciumok), a nemesek törvényszékei, melyeken az igazságszolgáltatás csakúgy, mint a megyei székeknél, sommás és szóbeli.