Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902
97 a jelentkező tanuló, annyiféle a tanítói pályáról alkotott sejtelem- szerű képök. Van-e a földön szebb feladat, mint ezt az ifjúságot lassan-lassan hivatásának tudatára ránevelni ? Az előttünk megjelenő 40—50 sejtelemszerü képből a magyar néptanító eszményi hivatásának esudás képét megalkottatni? És az új tanulók 1—2 hét alatt átérzik, hogy az a hely, ahova ők léptek, szintén templom, mint a régi, amelybe azelőtt jártak, de mennyire más minden anyagi és szellemi mozzanata. Mily gyönyörűség, amikor az átalakulás kezdetét veszi s az ifjú önmagától jön rá eddigi tévedésére s megérzi, hogy az ö új templomában nem az anyagiasságnak, hanem a nemzet géniuszának, magasan szárnyaló hazafias érzelmeknek építenek oltárt, amelynek fényénél és melegénél új világosság, új élet ébredez az ő lelkében. Egy-két hét alatt megnyílik az ifjú ajka s lelkesülten mondja: „Be szép, be édes ez a munka. Nem ilyennek gondoltam e helyet“. Az új oktatóterv a gyakorlati kiképzést a III. osztályban kezdeti meg. Üjra és újra hangsúlyozom, hogy jó tanítókat, hivatásukért lelkesedő népnevelőket csak abban az esetben adhatunk édes hazánknak, ha a szoktató munkát már az ifjúnak a tanítóképzőbe való belépésekor kezdjük meg. Eddig is szoktattunk, csakhogy szakadatlan prelegálással. így jó tanítókat nevelni nem lehet; mert az ifjú a folytonos prédikálást megunja. A szoktatás eszköze nem a puszta szó, hanem a rajongó szeretetből kiinduló s rajongó szeretetet terjesztő cselekedet (példaadás). A néptanítói liivutás- szeretetnek kezdetben mintegy öntudatlan titokképen kell elhelyezkednie az ifjú lelkében. Ennek egyesegyedüli módja a példaadásból eredő megszokás. Hogy a tanítónevelésnek e módja óriási munkaszeretetei, önmegtagadást kíván, az bizonyos. A szoktató ránevelés útján járó pedagógus heti óráinak nincsen száma; mert helyén kell, hogy legyen a napnak minden percében. Tizenegy esztendeje, hogy gyakorolom a tanítói (népnevelői) pályára való szoktató ránevelés nehéz munkáját, s így tiszla képem is van helyességéről. Ezzel annyi eszményiséget adhatok az ifjú lelkének, hogy elég marad hivatása becsületes betöltéséhez, ha az élet sokféle csalódása felétől meg is fosztja. Megkezdem a megfigyelést az iskolai év legelső percétől. Kezdetben különösen az új növendékek testi és lelki világának megismerésére törekszem, azután párhuzamosan folyik az ő életük megfigyelése és a gyakorló-iskolai gyermek testi és lelki életének megvizsgálására való rászoktatás. Amikor naponkint délelőtt és délután a gyülekezés idején tanítványaimmal a gyakorló-iskolai gyermekek között vagyok, nemcsak arra gondolok, hogy a megfigyelésekre jó példát adjak, hanem nagy figyelemmel azt is vizsgálom, hogy az én példámat mint követik tanítóképző növendékeim. Azért oly nagyon fontos a megfigyeléseknek a gyülekezés idején való gyakorlása. Heti 2 órában az órarend keretén belül előkészítem a
