Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902
f) napig érvényben áll. Mi sem természetesebb tehát, hogy a tanár a szent korona eszméjének ismertetésével kapcsolatban ismertesse meg növendékeit a királyi hatalom alkotmányos gyakorlásának kellékeivel, a koronázással, az állam címerével, színeivel és lobogójával. V. Zsigmondi korában a vármegyéknek és városoknak olyan kifejlődését látjuk, hogy a Zsigmond korabeli vármegyék és városok lényeges vonásaikban a mai vármegyéknek és városoknak képét mutatják. Ám a vármegyék és városok fejlődésének szálai is Nagy Lajosig, III. Endréig, IV. Béláig, sőt Sz. Istvánig nyálának vissza, míg másrészt levezetnek Mátyásig, Verbőczi-ig, a török hódoltság korán át a reformok koráig és 1848-ig, sőt napjainkig. A Sz. István felállította vármegyei rendszernek szerepét a középpontosított kormányzatban máskép fel nem foghatjuk, mint olyképpen, hogy a vármegyék a középponti kormánynak szervei. Nem csak katonai intézmények. Intézői a belügyi, pénzügyi, gazdasági és igazságszolgáltatási közigazgatásnak egyaránt. Áz élükre királyilag kinevezett várispánok (comes) hatáskörébe tartoznak a várjobbágyok, várnép, a szabad parasztok, sőt bizonyos fokig (pénz- és tizedügyben) a nemesek is. A comes a király kiküldötte nádorral, vagy más királyi tisztviselővel együtt ült törvényt a vármegye összes lakosaival, ezeknek származásukra való tekintet nélkül. Ezek a sinodusok, (III. Bélától fogva) proclamata congregátiók, generale judiciumok, az ősi megyegyülések, amelyeknek biztosított csekély önkormányzati jogában részes a nem nemes is. A tatárjárás után nevezetes lendületet vesznek a vármegyék. Nemeseik megszaporodnak a várjobbágyok nemesítésével. IV. Béla fontos politikai szerepet szán nekik. Reájuk akar támaszkodni az elhatalmasodott olygarchiával és az immunitással bíró főpapokkal szemben. 1267-ben törvényerővel kívánja, hogy a nemesek vármegyék szerint 2 képviselővel vegyenek részt az országgyűlésen. E nagy- nagyfontosságu törvényt azonban, amely a nem nemest is be akarta vonni az ország kormányzásába, csak jóval később (Mária, Zsigmond) és ritkán hajtották végre. Felélesztették azonban, de már csak akkor, amikor a vármegye teljesen nemes volt. IV. Béla korában találjuk első nyomait a szolgalmaknak, akik ligy lehet a bilochu- sokból (1. arany bulla 5. p.j, vagy a Kálmán nemesi biráiból és az ősi vármegye nem nemes századosaiból (centuriók) lettek a köz- igazgatásnak nevezetes tisztviselőivé s a nép által választva, összekötő kapcsai a vármegyében nemesnek és nem nemesnek. III. Endre (?) szervezi (1291. és 1298.) a vármegyei törvényszékeket a cong- regációk keretén belül. A törvényszékek a nádor, vagy ennek akadályoztatása esetén a főispán elnöklete alatt, az alispánból és a már ekkor járási szolgabirákból állottak. Az ősiségi intézménynyel nagy erőre kapott főnemesek főhűbéruri törekvéseivel szemben a köznemesség, egész tömegével ide, a már némi önálló életet élni kezdő vármegyei intézmény sáncai közé vonul, ahol egyesül az itt talált nem nemes várjobbágyokkal és várnéppel. Gyakoribbakká válnak a
