Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

írta egy barátjának: »édes örömmel függök serdülő képzőtár# saságunk növekedésén, s az valóban növekszik is«.

Jókai írói hírnevének tetőpontján így írt a Képzőtársaság# ról: »Áldott legyen a láng, mely utamra rávilágított, áldott legyen a kéz, mely arra rávezetett«. És hálája jeléül, míg élt, minden évben 5 aranyat küldött az egyesületnek — tettekkel is megerősítvén szavait.

Hogy a Képzőtársaság munkája később sem volt hiábavaló, bizonyítja, hogy olyan írók végezték itt első szárnypróbálgatásai# kát (hogy csak a legnagyobbakat említsem), mint Eötvös Ká# roly, Thaly Kálmán, Kozma Andor, Vikár Béla.

De ezzel már elérkeztünk ahhoz a korhoz, amelynek élő tanúi vannak, akik személyes emlékeik alapján szólnak majd a Képzőtársaság második 50 esztendejének egy#egy jellemző sza# ikaszáról.

Csillag-fiak.

Irta: Bódás János.

Hiába hagyod itt e várost, levetheted, mint ócska mezt, tagadhatod, hogy benne éltél, mégis rabul ejt, s nem ereszt.

Elfeledhetsz utcát, teret, arcot, nevet, az iskoládat, a termet, hol szurkolva ültél, s hol a könyved sarokba vágtad,

mégis örökre itt maradsz, s a diákkor úgy benned él, mint felnőtt csirában a mag, nem oltja ki se könny, se vér;

kihullathat mindent az elméd, amit egykor itt megtanult, mégis ott él, virágzik benned a négyszáz éves, ősi múlt.

12