Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

Nem is tudod, de szó, tekintet, elv, szándék, terv, hit árul el, hogy lélekben te itt születtél, rajtad a közös, drága jel,

benned van hibája, erénye, tája, virága. S úgy viszed magadban, hogy bár nem is érzed, benned dobog, mint a szived.

Épp úgy nem lehet megtagadni s kivetni, akár az anyát: öröklöd vérét, sok vonását, álmát, lelkét vagy mosolyát.

Tovább él benned láthatatlan, és benned élnek őseid, rád hagyva a múlt fényét, árnyát, örömét, szenvedéseit.

Büszke vagyok, hogy itt tanultam, s e dicső anya lett anyám, tudománya, lelke tejével négyszáz év kincsét hagyta rám,

hogy bennem van e táj, e város ege, békéje, kelleme, s enyém lett legendás nagy ősök lángdelke, hite, szelleme,

s apámnak vallhatom hazámnak fényes nevű nagy fiait:

Török Bálintot s a gályarab Kocsi Csergőt és Séllyeit,

a diákot, kit a toronyból dobtak le durva zsoldosok, s azt is, ki Alma Materével Adásztevelre bujdosott,