Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1941

I. Lic. theol. Rácz Kálmán. Önéletrajz

- 8 át soha nem lankadó erővel és munkaszeretettel töltötte be nemes hivatá* sát. Nyugalomba vonulása nem a tétlenséget, nem is a nyugalmat jelentette számára. Csodáltuk hihetetlen kitartását} fáradhatatlan szorgalmát és tör* hetetlen munkakedvét, mellyel tovább dolgozott mint hűséges szolga, az ő Urának szolgálatában. Ahol kisegítő szolgálatra volt szükség, nem vo* uakodott, nem húzódozott, hanem mindig alázatos szolgálatkészséggel íadta oda Istentől nyert lelki kincseit akár, mint óraadó a theologián, akár, mint hitoktató az állami tanítóképzőben, akár mint bibliaköri igehirdető, akár, mint a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete Pápai Körzetének elnöke, mely minőségében szinte el sem képzelhető elfoglaltsággal járó munkával szolgálta embertársainak anyagi előhaladását. Legutóbb ez év februárjában a Coetus Theologorum Reformatorum pápai első ülésén korát meghaladó elevenséggel tartott hatalmas előadást, mint maga mondotta: búcsúzóul. Szinte önkéntelenül is az Ige szava jutott eszünkbe: »Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkába talál«. Munkás életének és az élet küzdelmeiben, bajaiban is mindig derűs lelkületének titka abban állott, hogy állajndó összeköttetesben volt az ő Urával és vigyázott. Nemcsak hirdette az Igét, hanem élte is. Életének legboldogabb percei azok voltak, mikor ott ülhetett Istennek csendes haj* k'kában az Ige lábainál. Egy*egy bizonyságtevésnél hogy ragyogott a szeme, hogy sugárzott a tekintete, mintha a lelke az ének szavaival hozsánnázott volna: »úgy tetszik, mintha vigadva ott volnék, hol a menny lakói a te királyi székednek előtte letelepednek«. Isten megáldotta boldog családi élettel. Hűséges hitvestársával 43 évet töltött el megértő szeretetben, gyönyörködhetett leányai boldogságában, zokogott egyiknek gyászában, kedves unokáinak népes serege jóleső, derűs fénnyel sugározta körül boldog nagyapai szívét. Mélységes gyászotokban, amikor siratjátok a távozó hitvest, édes apát, nagyapát, testvért, apóst, ro* kont, mi is őszintén meleg részvéttel osztozunk. De panaszkodó, zúgolódó szó ne hagyja el ajkaitokat Gyászoló Testvéreimi Áldjátok Istent, hogy ezt a gazdag, munkás, szép, teljesen bevégzett, nemes életet nektek aján* dékozta. Áldjátok Istent, hogy csendes álom által szelíden hívta Magához.) Fájó szívetek találjon megnyugvást abban a felemelő tudatban, hogy az ő Ura még most az élet alkonyán is, mikor eljött hozzá és zörgetett, mun# kában találtai Bizony mondom néktek, — s ez legyen a ti és mindnyájunk

1 legfőbb vigasztalása — most az ő Ura, akinek ilyen hűséggel szolgált, fel* övezvén magát leülteti őt és előjővén szolgál neki az örökkévalóság királyi asztalánál! Ámen. Fazekas Mihály ref. püspöki titkár.