Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1939

II. Vallástörténet tanítása és a középiskola V. osztálya

— 5 — II. Vallástörténet tanítása és a középiskola V. osztálya. Középiskolai vallástanításunk az 1923^ik évben revízión ment kereszt tül, amennyiben egyetemes konventünk az ]l901A Konventi Tantervet újjal váltotta fel azzal az indokolással, hogy a »megváltozott viszonyok' olyan követélménnyé,1 lépnek fel a középiskolai vallásoktatással szemben, melyet az 1901 Ä Konventi Tanterv nem ,tud kielégíteni. Az iskola, — így mondja az indokolás, — nem maradhat -el az élettől és ha a vallást a legnagyobb kultúréletnek, az egyéni élet leghatalmasabb formáló erejének' tartjuk, a nyomunkba lépő nemzedéket úgy kell azzal felszerelni, hogy az ne csak összhangban álljon az iskolában szerzatt egyéb ismereti anyaggal hanem egyenesen a középpontba kerüljön és mint öntudatos világnézet vezesse az egyéni életet és vele együtt a társadalmat. Be kell vésni tehát a szivekbe a vallás megbecsülését és meggyőződést kell kelteni afelől,

: hogy a vallás nem a múltnak tisztes emléke, hanem vezér a jelenben és a legszilárdabb biztosítékot kívánja a jövőben«. Nemes és szép elgondolás. Hbgy mennyire sikerült ezt a célt a vallástanítási anyag megválogatása és főklént a vallástani kézikönyvek! megírása folytán megvalósítani, ahhoz nagyon sok szó férhet. Az új vallása tani kézikönyvek megjelenése óta, — tehát másfél évtized óta, — állandó panasz tárgyát képezi hivatalos iskolalátogatók, pedagógusok és természetei sen a diákok részéről is .az, hogy főként a felsőbb* osztályok anyaga éis méginkább a tankönyveknek nem a fejlődő gyermeki értelemhez mért tudományos, igen magas színvonala a JConventi Tantervnek a célkitűzéseit nemcsak hogy meg nam valósítja, hanem épen ellenkezőleg: kedvét veszi a növendékeknek a tanulástól és a tanulmányait bevégzett ifjú kellemetlen érzésekkel gondol vissza épejn azokra az órákra, melyeknek az lett volna a célja, hogy vele vallását megszerettessék és gazdag útravalót adjanak tneki az életre. — VIII. osztályban használt tankönyvünk az Apologetika pl. a 18—19 éves növendékek részéről olyan ,magas értelmi fejlettséget és a különböző világnézetekben — aminők a .materializmus, pantheizmus, deiz^ mus, monizmus stb. — olyan jártasságot tételez fel, aminővel nem minden teológiát végzett egyén dicsekedhetik. A VI—VII. osztályos egyháztörténeti tankönyvek pedig, mejyek önmagukban kiváló értékű és tökéletes áttekint tést nyújtó theol. studiumok, egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy 16—17 éves növendékeink lelkesedjenek annak tanulásáért. Ami az V. osztályos tananyagot illeti, erre vonatkozólag a következőd ket mondhatjuk: Egyetemes Konventünk 19234 tanterve szerint »ebben