Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1939

II. Vallástörténet tanítása és a középiskola V. osztálya

— 11 — A kijelentés tartalmának, tehát az Istenfogalomnak, erkölcsi felfőz gásnak és váltságtannak, vagy ezek bármelyikének is nagyvonalú ismertetése és fejlődésüknek, tökéletesedésüknek vázlatszerű feltüntetése oly nagy és széleskörű, áttekintő munka volna, hogy pnnak terjedelme semmiképen nem volna beilleszthető e dolgozat keretébe. Éppen ezért e helyen is csak utalunk arra, amit legelőször is ^hangsúlyoztunk, hogy a vallástörténet olyan egyetemes jellegű tudomány, mely az egész emberiség művelődéstörténetét magába foglalja s éppen azért, mivel ilyen egyetemes, kénytelen más tudó* mányokat is igénybevenni vizsgálódásai közben, azokat semmiképen nem nélkülözheti a vallások osztályozásánál, értékelésénél, főként pedig a keresz* tyénség abszolút voltának megállapításánál. Az elmondottakból két dolog következik: 1. Vagy a Konventi Tanterv célkitűzéseinek megfelelően olyan vallás* történetet adunk növendékeink kezébe, mely a valláslélektan és vallás* filozófia ismeretének feltételezésével mutatja be jellegzetes típusokban a vallás egyetemességét és fejlődésének történetét, és rámutat a változatos formák alatt megjelenő vallásos élet helyes tartalmára, igazi jelentésére, ebben az esetben azonban a 14—15 éves növendékek lelki és értelmi fejlet* lensége miatt a vallástörténet a kívánt célt elérni nem fogja, mert nem tudja, vagy 2. olyan vallástörténetet tanítunk, mely figyelmen kívül hagyja a kívánt feltételeket: a valláslélektan és vallásfilozófia ismeretét s ebben az esetben csak száraz ismeretanyagot közlünk, fnelyből sem a keresztyén vallás abszolutsága, illetve váltságtanának tökéletessége nyilvánvaló nem lesz és nemcsak hogy a ,Konventi Tanterv által kitűzött célt el nem érjük, hanem — mint a tapasztalat mutatja — a 14—15 éves növendékek lelkében szkepticizmust ébresztünk Jézus vallásának önálló, abszolút kijelentésen [alapuló valósága felől. Mellesleg legyen szabad megjegyeznem, hogy a vallástörténetnek a theologiákon való tanításával kapcsolatban is sok ellenvetés hangzott el a század elején. A vita anyagának ismertetésétől eltekintve a következőkben foglalhatjuk össze a kialakult álláspontot: Az általános vallástörténetnek ismerete a bibliai vallások helyes megértése szükséges. Főként azonban azoknak a vallásoknak ismerete, melyeknek vallásos képzetei felcsillannak a bibliai vallásokban is, mert ,a bibliai vallások sok olyan képzetet vonszol* nak magukkal, amelyek évezredek ősi és kezdetleges kultúrájából örök* lődtek át. Ezeknek ismerete és áttekintése azért is fontos, mert ezek a vállá* sos képzetek bizonyítják azt, hogy a vallástörténet óriási anyagában nem egymástól független vallásokról van szó, hanem a vallásnak egyetemes éle* téről, mely senkit sem érdekelhet jobban, mint a theologust. Tanításánaki tehát helye van a theologiákon, sőt éppen ott van helye művelésének, mint az egyetemes emberi művelődéstörténet egyik legértékesebb és legtanul* ságosabb részének. Amikor azonban ezt elismerjük, nem vallhatjuk