Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1939

II. Vallástörténet tanítása és a középiskola V. osztálya

— 12 — egyúttal azt is, hogy 14—15 éves gyermekeknél is szükséges és hasznos volna annak tanítása illetve tanulása. Mindenesetre a szomorú valóság az, hogy növendékeink drága idejéből egy évet veszünk el éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volna neki keresztyén öntudatának kialakítására, illetve erősítésére, amikor a serdülő korral együttjáró kilengések, kétségeskedések a legbehatóbb szellemi és er= kölcsi foglalkozást követelik meg a fievelőktől. Ha Egyetemes Konventünk feltétlenül ragaszkodik a vallástörténet tanításához és annak mellőzését semmiképen sem tartja megengedhetőnek, a kérdés legcélszerűbb megoldása az lenne, ha ennek anyagát szétosztanánk az egyes osztályokban, melyeknek vallástani anyaga minden nehézség nélkül fel tudná venni a vallástörténet anyagának egyes megfelelő részeit. így elér* hetnénk azt, hogy növendékeink értelmi fejlettségüknek megfelelően ré* szénként jutnának a vallástörténet és a vele kapcsolatos ismeretek birtokába, amikor már képesek is annak megértésére és feldolgozására. Vallástörténeti kézikönyvünknek úgyszólván minden egyes §*a nagyon könnyen, — és ami szintén fontos, — a növendékek megterhelése nélkül beilleszthető volna az egyes osztályok vallástanítási anyagába már az I. osztótól, az Ószövetségi Kijelentés ismertetésétől kezdve. Milyen célszerű, sőt szükséges is lenne pl. az alsó osztályokban ismertetni .már a primitiv népek vallásán kívül az ősmagyarok, finnek, germánok vallását, majd később az egyháztörténet keretében a keresztyénség terjedésével: a misszióval kapcsolatban milyen szépen helyet foglalhatna az egyes fejlettebb, kultúrvallásoknak, mint pl. a rómaiak, görögök, perzsák stb. vallásának ismertetése s mindezek után a VIII. osztályban az Apologetikában, melynek anyagában amúgy is szerepel a vallás egyetemessége, a kijelentés, a keresztyén vallás abszolutsága stb. betetőzést nyerne a növendékek vallástörténeti ismerete és kialakulhatna, öntudatossá válhatna Jézus vallásának értékelése. íme! így is megvalósítható lenne a Konventi Tanterv által nélkülpzhe* tetlennek vélt vallástörténeti ismereteknek az elsajátítása a növendékek ré* széről. Tehát csak az anyagot kellene megfelelő adagolásban szétosztani az egyes osztályokban, ami megvalósítható anélkül, hogy ebből akár a Kon*' venti Tantervnek, akár a növendékeknek .kára lenne. Sőt! Mivel a növen* dékek szellemi fejlettségének megfelelően részenként történnék az ismeretek átadása, bizonyára közelebb jutnánk a kívánt célhoz is. Azt az egy esztendőt pedig, melyet eddig az V. osztályban a vallás* történetnek a tanításával eredménytelenül töltöttünk el, fordíthatnánk arra, hogy az ifjúkornak ebben a válságos időszakában, amikor igen sok káros körülmény veszélyezteti a valláserkölcsi nevelés eredményességét, olyan tananyagot tanítsunk, ami valóban a .keresztyén öntudat kialakítására és erő* sítésére szolgál. Erre pedig legalkalmasabb volna hitvallásos könyvünknek, a Heidelbergi Káténak tanítása, illetve Jiitvallásunk anyagának Hittan és Erkölcstan keretében való feldolgozása, mint az régebben is történt a kö* zépiskola V. osztályában. Nagy Gábor.