Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1937

III. A háromszázéves „Értekezés". A theol. akad. évnyitó ünnepélyen felolvasta Dr. Trócsányi Dezső főisk. igazgató

— 8 — ergo sum«*ja is földrengést okozott a nyugati gondolkozásban. Luther megtagadta a hagyományok római egyházát a »másként nem tehetek«* kel, Descartes megtagadta a hagyományos skolasztikát katolikus és pro* testáns alakjában egyaránt, azt mondván: gondolkozó lény vagyok, gon* dolkozni akarok, s gondolatomnak semmiféle tekintélyi korlátját el nem ismerem, a tudományban nem számít a hagyomány, a tekintély; a tudó* mányos vizsgálódás egyetlen szempontja az igazság. Igen érdekesek az Értekezés megszületésének körülményei: írója elő* kelő és gazdag francia nemes, a harmincéves háború egyik katonája, aki mint önkéntes szolgált Nassaui Móric holland seregében a protestáns oldalon, majd átment a katolikus oldalra Boucquoi és Tilly seregéhez, s részt vett ezeknek Bethlen Gábor ellen viselt hadjáratában, ott volt Pozsony, Nagyszombat elfoglalásánál, s látta amint Érsekújvárnál Bouc* quoi=t saját katonái felkoncolták. Ö maga azonban nem harcos, hanem inkább technikai tanácsadó, mondhatnók a vezérkar szakértő tanácsadója várostromoknál, vonulásoknál, átkeléseknél, mintegy mérnökkari tiszt, hiszen matematikus a javából, aki Hollandiában is fejtett már meg az utcán plakatirozott hadtechnikai kérdéseket. Igazi önkéntes a hadsereg* ben, úr, aki egy fillér zsoldot fel nem vesz, de látni, tanulni, tapasztalni' akar, s hol tehetné meg ezt jobban, mint az emberiség legnagyobb erő* feszítésében, a tudást, bátorságot, kitartást, leleményességet és minden férfi erőt és erényt legmagasabb fokon és legnagyobb koncentrációban és organizációban megkívánó szervezett emberölésben, a háborúban. Mint maga mondja, azon volt, hogy a körülte folyó nagy drámában inkább néző, mint szereplő legyen; s a nézésre nem a túrista kíváncsisága indítja, hanem a tanulás vágya, mert mint éppen az Értekezésben írja, legfőbb célja volt a tudás, önmagának kiművelése, de nem önmagáért, hanem a közjóért. Utazni, világot látni, embereket és eseményeket megismerni valóban nem volt nagyobb alkalom, mint a harmincéves háború vérziva* tara. Három évig tartott ez a különös tanulmányút, azután visszavonult könyveihez Párisba, majd hosszabb időt töltött Olaszországban, s haza* térve Párisból, ahol már a legjobb tudósok és legelőkelőbb férfiak az ismerősei, 1629*ben a harminchárom éves Descartes Hollandiába költö* zik, ahol — mint az Értekezésben írja — »hosszú háborúk folytán a vi* szonyok oly rendje jött létre, hogy a fennálló hadsereg csak a béke gyümölcsei élvezésének nagyobb biztosítására valónak látszik; melyben egy igen tevékeny s inkább a maga ügyeivel foglalkozó, mint más em* berekéire kíváncsi nagy nép között olyan magánosan és visszavonultan élhetek, mintha a legfélreesőbb pusztán volnék, s mégis minden kényei* met megszerezhetek, amelyet a legnépesebb városokban talál az ember«. Történész barátjának, Balsac=

nak, Richelieu kedvencének így ír Am* sterdamból: »Itt... ebben a nagy városban magam vagyok az egyetlen ember, aki nem kereskedelemmel foglalkozik, mindenki úgy el van saját