Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1937

III. A háromszázéves „Értekezés". A theol. akad. évnyitó ünnepélyen felolvasta Dr. Trócsányi Dezső főisk. igazgató

— 9 — ügyeivel és üzletével foglalva, hogy egész életemet is eltölthetném anél* kül, hogy akárki is ügyet vetne rám. Ebhen a nagy népforgatagban na*? ponta olyan szabadon és nyugodtan sétálhatok, mint ön kertjének fái alatt,... s miként Önnek öröme telik kertje dús gyümölcsének érésében, nekem a két India termékeivel s Európa kincseivel megrakott hajók ér* kezésének szemlélete szerez gyönyörűséget. Sehol a világon nincs olyan kellemes élet, mint itt. Nincs ország, ahol a polgári szabadság teljesebb, a közbiztonság jobb volna, ahol kevesebb gonosztevőt és több öröklött és régi jóerkölcsöt találna az ember«. (Idézi K. Fischer: Geschichte der neueren Philosophie I. Heidelberg, 1897. 187—188.) Itt, ahol a gyarmatszerző és gazdagodó Hollandiának polgársága építőmestereivel gyönyörű templomokat és városházákat, kényelmes lakó* házakat építtet, ahol nagy művészek — Frans Hals és Rembrandt, hogy csak a legnagyobbakat említsem az új világnézetet jelentő zsáner*, táj* és csendéletfestők közül — adják meg a holland patrícius lakás díszét, s állítanak örök emléket a holland művészzseninek; ahol felfedezik az újkori csillagászat egyik legfontosabb eszközét, a távcsövet, ahol az egyetemeken élénk tudományos élet folyik, s éles hitviták tüze teszi forróvá a levegőt, Orániai Vilmos és Nassaui Móric országában találja meg a szemlélődő reflexió embere azt a légkört, ahol jól érzi magát, mert nyugodtan dolgozhat. Párisban a nemesi társas élet túlságosan igénybe vette idejét; ő ugyan megpróbált elrejtőzni, s időlegesen sikerült is ez neki külvárosi szállásokon; de felfedezték, s visszavitték az előkelő élet forgatagába; ezért levél útján búcsúzik ismerőseitől és családjától, s még levelezését is jórészt közvetítő útján, volt La*Fléche*i iskolatársa, Merserine által intézi. Különös és csak tudósnál, filozófusnál érthető magatartás, hogy egy gazdag és előkelő úr, aki előtt hazájában az érvényesülés és emelkedés minden lehetősége nyitva áll, aki előtt nyitva minden ajtó és minden szív, akit baráti és családi kötelék a szülőföldhöz fűz, otthagy mindent, s élte javát, érett és alkotó éveit idegen országban

1 tölti. Húsz évet töl* tött Descartes Hollandiában (a kisebb megszakításokat leszámítva), s a bene vixit, qui bene latuit jegyében tizenhárom különböző helyen lakott, huszonnégyszer változtatván lakóhelyét. Hollandiában irta meg első munkáját a zenéről még katonáskodása idején huszonkétéves korában (Compendium musicae), s a remeteségbe vonult tudós itt adja ki első kötetét negyvenegy éves korában Essais címen Leidenben francia nyelven. Ez a kötet tartalmazta a »Módszerről irt értekezésit, a Dioptrikát, a Meteorokról irt tanulmányt és a Geometriát. Bennünket most az első érdekel közelebbről, mely a tudomány akkori nyelvére, latinra is lefordíttatván, nagy feltűnést keltett, s szerzője nevét messze földön is ismertté tette, annál inkább, mivel a holland egyeteme* ken tanuló külföldi diákok a mű hirét széjjelhordták. Már a negyvenes