Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1937

III. A háromszázéves „Értekezés". A theol. akad. évnyitó ünnepélyen felolvasta Dr. Trócsányi Dezső főisk. igazgató

V

III. Á háromszázéves „Értekezés". A theol. akadémia évnyitó ünnepélyén igazgató értekezés gyanánt felolvasta: Dr. Trócsányi Dezső. A legutóbbi két-három évtized világszerte a jubileumok ideje volt. Megemlékeztünk egyes emberekről — írókról, művészekről, tudósokról, államférfiakról —, intézményekről — iskolákról, tudományos és ember* baráti társaságokról —, mintha abban a bizonytalanságban, amelybe a mai nemzedék belejutott, a mult értékeinek megbecsülésével, az előttük meghajló kegyeletes megemlékezéssel keresnők tétova lábaink támaszát, homályba néző szemeink világító csillagait. A most folyó évvel ismét jubileumhoz érkeztünk el: háromszáz éve annak, hogy az újkori filozófia egyik legkiemelkedőbb vezéralakja, Des= cartes kiadta a »Módszeredről írt nagyjelentőségű értekezését. E mű nem nagy terjedelmű s tartalmilag sem ad újat abban az értelemben, mintha az emberiséget új tudományos módszerrel ajándékozná meg. Amit lénye* gileg inaugurál, nem egyéb, mint a tudományos vizsgálódás szabadsága, ami ma, úgylátszik nekünk, magától értetődő követelmény. Ne feledjük azonban, hogy az Értekezés kiadása előtt pár évvel ítélte el az inkvizíció törvényszéke Galileit, s ő csak tanai megtagadásával kerülte el a máglya* halált, amit pár évtizeddel azelőtt honfitársa, Giordano Bruno Nápolyban elszenvedett; s vegyük figyelembe, hogy Descartesnak is kilátásba he* lyezték ellenfelei a magasan lobogó máglyát. Kopernikus csak halála évé* ben merte kiadni az égitestek forgásáról írt könyvét, melynek tartalmát Luther bolondságnak, ostobaságnak mondotta, s melyet a római egyház 1757*ig a tiltott könyvek jegyzékében tartott nyilván. A 17. század egy* felől a vallásháborúk és vallási üldözések kora, másrészt az újkori világ* nézet, az újkori filozófia megszületésének kora, s ezzel együtt a mai érte* lemben vett természettudomány megszületésének százada. Elég ha Kep* ler, Galilei, Newton, Boyle, Hayggens, Harvey nevét említem, s a mate* matikusok közt Descartes, Pascal, Fermat, Leibniz nevét felhozom. Mind* nyájunk szivét átremegteti, ha Luther »itt állok, másként nem tehetek« szavaira gondolunk, s hozzátehetjük: Descartes Értekezésének »Cogito,