Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1937

III. A háromszázéves „Értekezés". A theol. akad. évnyitó ünnepélyen felolvasta Dr. Trócsányi Dezső főisk. igazgató

— 10 — években Descartes tételei szolgáltak az egyetemi disputációk vitaanyag gául, itt ismerték meg a magyar református theologus diákok

1 is s hozták el hirét haza. E diákok közül mint legismertebbet Apácai Cseri Jánost emelem ki, aki Hollandiában írt Magyar Enciklopédiájába már bele* dolgozta az új filozófiai felfogást, s magával ragadta vele — mint Bethlen Miklós írja — hallgatóit Gyulafehérvárott és Kolozsvárott egyaránt. * Franciaország akkori legelső kollégiumát Descartes azzal a sokratesi tudattal hagyta el, hogy semmit sem tud. Pedig szerette a tudományokat, volt is kedve és szorgalma; végigolvasta a leghiresebb könyveket, s végül is nem látott bennük egyebet, mint egymásnak ellenmondó véleményeket, amelyekben olyan csekély volt a valószínűség, hogy kénytelen volt mind tévesnek Ítélni őket. Elmondhatta volna Fausttal: végigtanultam a tudomás nyokat, filozófiát, a jogot, az orvostudományt és a theologiát, de a végén olyan okos vagyok, mint kezdetben: látom, hogy nem tudok semmit. Ezen a keserű megismerésen egy meglátás enyhít, a homályba egy fénysugár világít be: a matematikában vannak biztos és nyilvánvalóan igaz tételek, ha tudomány egyáltalában lehetséges, a matematikára kell azt alapozni. A rendkivül elevenen megírt Értekezés első részéből hadd idézzem a következő sorokat: »Tiszteltem theologiánkat, s a mennyországot csak* úgy ki akartam érdemelni, mint bárki más; de megtudván, hogy az oda* vezető út a legtudatlanabb előtt ép úgy nyitva áll, mint a legtudósabb előtt, s hogy a kinyilatkoztatott igazságok, melyek oda elvezetnek, messze meghaladják értelmünket: sohse mertem volna őket gyönge okoskodásom* nak alávetni; véleményem az volt, hogy aki megvizsgálásukra vállalkozik és sikert akat ebben aratni, annak valami rendkivüli isteni segítségre volna szüksége, s többnek kellene lennie embernél«. »A filozófiáról csak annyit mondok: láttam, hogy évszázadokon át a legkitűnőbb elmék foglalkoztak vele, s mégsem található benne csak egy dolog is, melyről ne vitatkoznának, mely tehát kétséges ne volna; nem is volt bennem annyi elbizakodás, hogy azt higgyem, én majd job* ban boldogulok a többieknél. Továbbá meggondolván, hogy ugyanazon dologra nézve hányféle nézet lehetséges a filozófiában, s hogy mindegyik* nek akad tudós védelmezője, holott e sok nézet közül csak egyetlenegy lehet igaz: majdnem mindent tévesnek tartottam, ami csupáncsak való* színű«.* * Az Értekezés szövegét Alexander fordítása szerint idézem, néhol csekély módosítással. E bekezdás utolsó sorában szükségképpen módosítást kellett tennem. Alexandernél ugyanis ezt olvassuk: „majdnem igaznak tartottam mindent, ami csak valószínű", holott a francia szövegben ez áll: „je réputoís presque pour faux tout ce qui n'étoit que vraisemblable". Oevres de Descartes, publiées par V. Cousin. Paris 1824. I. 150.