Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

I. Görzsönyi Vargha Kálmán. 1876—1935. Irta: Ólé Sándor. (Arcképpel)

Milyen diák volt?... Abban a helyzetben vagyok, hogy szólhatok róla, mert ismertem őt úgy, mint ahogy egy kisdiák ismerheti a nagydiákot. Ő akkor volt nyolcadik osztályos tanulója a kollégiumnak, mikor én az első osztályt jártam. Abban az időben pedig a kisdiák iparkodott megismerni a nagyot, Ismertünk is majdnem mindenkit, aki előttünk és fölöttünk járt. Még most is, ha elibém bukkan egy név, amelyet évtizedek óta nem hallottam, egy, az én korombeli pápai diák neve, azonnal megjelenik előttem testi alakban a név viselője úgy, ahogy egykor ott szaladgált, két-három lépcsőt is átugorva a kollégiumban. Megjelennek előttem a hógolyózás hős vezérei, amint a kollégium udvarán »ad arma« vezettek' bennünket. Megjelennek előttem a »várbanállós« ütő és futóbajnokai, akik a virtuózságig menő csodálatos ügyességgel vivták ki bámuló tiszteletünket. Megjelennek előttem a »glütyüzés« mesterei, akik »egy a lózung«, »kettő a lózungé szavakkal vágták diadalmasan zsebre a szép, színes, nekünk diákoknak felettébb drága üveggyöngyöket. De nemcsak az ilyen bajnokok jelennek meg előttem, hanem a komoly nagydiákok is, sőt kiváltképen ezek. Azok a komoly diákok, akik a hetedik, vagy a nyolcadik osztályt, avagy éppen a magas teológiát járták már akkor, mikor az én falusi bámuló szemem még a színes üveggyöngyökön révedezett. Azok ám a derék férfiak, ott fenn az emeleten, azok a hosszú fekete kabátos (haj, mért nem mondjuk még most is úgy

; mint régen, hogy »tógátus?«) diákok, azzal a sok és nagy könyvvel, akik mindig komoly dolgokról beszélnek, még sétaközben is, akik mindig tanulnak a tizpercekben, amig mi glütyüzünk, labdázunk, birkózunk, vagy hógolyózunk! Azok ám a derék férfiak, akik ott ülnek elől a »Képzőtársaságban«, akik ott bírálják a szavalatokat és a hevülő diákszivek édes zengeményeit, a diákverseket! Ott, ott van azok' között a komoly, tudós nagydiákok között, ott a képzeletemet is meghaladó tudományú teológus birálók között Vargha Kálmán is, a nyolcadikos... Vargha Kálmán ott tűnt fel előttem tiszteletreméltó komolyságában a »Főiskolai Ifjúsági Képzőtársaság«-ban. Nagy betűkkel irom ki e három szót, mert ez a három szó én előttem a legnagyobb fogalmat fedi, ami első osztályos kisdiák koromtól fogva betölti a lelkemet. Ha erről van szó, most is azonnal kisdiák leszek. Nem úgy néze;m a Képzőtársaságot, ahogyan nagydiák koromban éltem át, pedig Isten kegyelméből magam is aktiv szereplője és megélője voltam, hanem úgy nézem ma is, ahogyan kisdiák koromban láttam, úgy maradt meg a lelkemben, a szívem legbensőbb rejtekében, mint fogalom. Azokkal a nagydiákokkal és teológusokkal, akikben akkor élt a képzőtársaság. Ott látom az akkori zeneterem padsoraival szemben egy széken ülni az akkori tanárelnököt: Dr. Antal Gézát, majd dr. Kapossy Luciánt, ezeket a tanárideálokat. Aztán ott látom az első padsorban Csomasz Dezsőt, az első éves teológust, mint ifjúsági elnököt, minden pápai kisdiák ideálját; Rácz Elemért, a magyarsóki papot', Veress Istvánt, az izsáki papot, Mocsy Mihályt, az üllői papot, a pesti