Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

I. Görzsönyi Vargha Kálmán. 1876—1935. Irta: Ólé Sándor. (Arcképpel)

— 5 — egyházmegyei esperest; Gálffy Gézát, a már temetőben nyugvó felsőgelléri papot — és sok mást a nagyok közül, akik előttem a legnagyobbak voltak. Ott látom Vargha Kálmánt is. Nem volt még akkor teológus, de olyan tekintélye volt előttünk, mint egy teológusnak. Ez pedig igen nagy szó. Mert a teológusoknak igen nagy tekintélyük volt abban az időben. Ferencjóskában jártak, ahogy illik teológusokhoz és nem csukaszürkében. De nemcsak ezért volt tekintélyük, hanem főként azért, mert az ifjúság vezérei voltak. Nagy, mozgalmas idők voltak azok, amikre én most emlékezem. Nem is merném felsorolni azokat az akciókat, amikben részünk volt. Csupa forrongás egész éven át künt és bent. Csak bizonyságot teszek arról, hogy Vargha Kálmán az élen volt. Az a tény, hogy neki, mint nyolcadikosnak, teológus tekintélye volt, tehát hogy teológusnak néztük, elárul valamit. Elárulja azt, hogy tényleg, az volt, aminek tartottuk. Már akkor teológus volt, mert annak készült gyermekkorától kezdve; annyira annak készült, annyira veleszületett adottsága volt a papi pálya, az Isten szolgálata, hogy nem is tudott volna más lenni. Ezért volt az ő komolysága, amely lényének kisugárzása volt, ezért vette körül már akkor teológusoknak kijáró tisztelet, mert bizonyos felsőbb;rendüséget hordozott magában. Hivalkodás és hiúság nem volt kenyere, már akkor imponálóan természetes, őszinte és igaz volt. Amit mondott, arra mindig felfigyeltek a többiek. Akár az iskolán kívül, akár bent, akár a konviktuson, akár a Képzőtársaságban, mindig, mint igazságot könyvelték el szavait a társai. Ezért aztán tekintély volt, akire hallgattak és akit követtek. Tekintélyét növelte az, hogy mint diák! a hivatásának éltj. A kötelességteljesítésnek példaképe volt és ez a kötelességteljesítés tehetséggel és szorgalommal párosulva kimutatta magát az előmenetelben is. A léhaságtcl idegen volt az ő lénye, de azért ez a komoly diák mindig derült! és vidám lélek volt. Mindezen tulajdonságaiért, tanulótársai tiszteletéből, elnyerte a kollégiumban, már mint nyolcadikos is, de tnéginkább, mint teológus, azokat a tisztségeket, amiknek elnyerése egy komoly pápai diákinak becsvágya lehet. Ezért aztán Vargha Kálmán ígéret volt a jövő számára. Reménységet fűztek hozzá tanárai és tanulótársai egyaránt. Emlékszem rá, hogy mikor elvégezte a teológiát és kiment Mezőföldre káplánnak, mi, akik bent maradtunk még egy ideig az Alma Mater szárnyai alatt, folyvást figyelemmel kisértük az ő pályafutását. Érdekelt bennünket Vargha Kálmán sorsa. Ez is azt mutatja, hog'y ő Valaki volt a mi számunkra. Egy évi káplánság után hamarosan berhidai pap lett. Ezáltal nagyott nőtt Berhida a mi szemünkben. Mikor pedig kálozi pap lett, akkor felkiáltottunk: ime a tisztesség és kiválóság jutalma! Mint kálozi lelkipásztor, gyorsan emelkedett a létrán, egymásután nyerve el a mezőföldi egyházmegye különböző tisztségeit, mig 1928-ban főiskolai gondnok, 1929-ben egyházkerületi tanácsbiró, végül pedig 1935-