Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

III. Isten szuverénitása és az állam Kálvin tanításában. Irta és a ref. theologiai tanárok 1936. évi, Pápán tartott országos konferenciáján elmondta D. Dr. Bohatec József, a bécsi egyetem professzora, a pápai theol. akadémia tiszteletbeli tanára. Fordította Dr. Trócsányi Dezső, a pápai theol. akadémia tanára

— 23 — nálata, melyet Kálvin ostoroz, főleg II. Henrik idejében fejlődött ki, akinek udvarában az antik szimbólumokkal pompázó királyistenítés a legvisszatetszőbb formákban nyilvánult, s ezzel azt a közjogilag is megállapított tételt, hogy a francia király felett nem áll más csak Isten, ad absurdum vitte. 4. Kálvin ezzel szemben élesen hangsúlyozza, hogy a Dei gratia jelzőt a legkomolyabban kell venni, mert hiszen Isten feltétlen tekintélyét és hatalmát fejezi ki, azét az Istenét, akinek az uralkodó életét és méltóságát köszöni. Ez a tétel nemcsak a monarchákra érvényes, hanem a felsőség minden formájára, amiből világos, hogy Kálvin az Isten kegyelméből uralkodást nem akarta a demokrácia ellen felhasználni; mert a választás következtében uralomra kerülőket éppen olyan képviselőiül tekinti Istennek, mint a monarchákat. A legjobb államforma Kálvin szerint az arisztokrácia vagy az arisztokrácia és demokrácia egyesülése; előnye pedig az, hogy a kellő mértékre korlátozott szabadság (ad earn quam decet moderation em composita) a törvényesen megállapított szabadság, mindkettőben tartósabb lehet, mivel az „éles elméjű, okos férfiakból" álló felsőség leginkább hajlandó és képes a nép szabadságát megőrizni. Mert míg a monarcha a maga elszigetelt helyzetében képtelen arra, hogy akaratát egykönnyen összhangba hozza a joggal és az igazságossággal, egy arisztokratikus tanács tagjai tudják egymást támogatni, inteni, figyelmeztetni, úgy hogyha egyik közülük kelleténél feljebb akarna emelkedni, többen ott vannak mellette, akik cselekedeteit megvizsgálják, s őt jobb belátásra juttatják (plures sint ad cohibendam eius libidinem censores ac magistri; 32, 57: — rara virtus est earn qui omnia potest, ita esse temperantem, ut nihil licentiae sibi permittat). Ez a törvényes korlátok közé szorított szabadság, melynek semmi köze sincs a minden megkötéstől ment abszolút önkényhez, s ugyanakkor a tiszta demokráciától is távol áll, a polgári szabadság; így rajzolják az Institutio következő fejezetei is, amelyekben az alattvalóknak a zsarnoki túlkapásoktól való védelméről van szó. Ezekben Kálvin olyan állapotot ír le, amelyben az államhatalom garantálja és megvédi az egyének természetes személyi jogait, de korlátozza is a közjó, az állam java érdekében. A mérsékelt szabadság fogalmának van még további jelentése is. A mérsékelt szabadság mint a legjobb államforma jellemzője Kálvin szerint nem csupán hagyományos állambölcseleti fogalom, hanem a történet folyamán szereplő lényeges tényező. Kálvin a maga államideáljának igazolását azokban a próbálkozásokban látja, amelyeket a történet folyamán annak megvalósítására tettek, különösen pedig Izraelben, ahol az arisztokratikus államkormányzás a demokrácia határán járt; s ez az állam azért is különösen fontos szemében, mert Isten akarata alkotta, s ezért mintául szolgál. Izrael egyike az emlékezetre méltó államoknak (unus ex statibus memoria dignis), melynek igazgatása „praefectura Dei" akart lenni, szabadság a törvények alatt, ahol a népet magaválasztotta, a törvényeket megtartó felelős férfiak kormányozzák. A szabadság a népnek az a joga, hogy vezetőit megválassza, s ezzel köz-