Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

III. Isten szuverénitása és az állam Kálvin tanításában. Irta és a ref. theologiai tanárok 1936. évi, Pápán tartott országos konferenciáján elmondta D. Dr. Bohatec József, a bécsi egyetem professzora, a pápai theol. akadémia tiszteletbeli tanára. Fordította Dr. Trócsányi Dezső, a pápai theol. akadémia tanára

— 16 — De elméleti-tudományos érdek is kivánja Kálvin nézeteinek fejtegetését. Mert a Kálvin államfelfogására vonatkozó, aránylag terjedelmes irodalomban sok lényeges mozzanat figyelmen kivül maradt. Értekezésem célja az, hogy kidomborítsam a kálvini tanítás sajátos jellegét Isten és az evilági tekintélyek viszonyát illetőleg; s remélhetőleg megmutatom, hogy ez a tan mennyiben egészíti ki az új és legújabb államfelfogást, s mennyiben változik, kell hogy változzék ez a felfogás az idevágó kálvini tanítás igazi megismerése után. I. Azt a csaknem hagyományossá lett véleményt, mely szerint Kálvin vallási és politikai gondolkozása mint általában a református gondolkozás theokratikus nézetek sajátos felújítása, revizió alá kell venni egyfelől a kálvini állam- és társadalomtannak a középkorhoz való viszonyát, másfelől magát a „theokratikus" kifejezést illetőleg. A „theokrácia" sokszor használt fogalma könnyen félreérthető, ha különböző jelentéseit nem látjuk át és nem különböztetjük meg. Megegyezők a vélemények arranézve, hogy a fogalom eredeti jelentése a papuralom, amelyet a zsidó államról állapított meg F1 a v i u s Joseph us, a kálvini és a reformátori theokrácia fogalomtól idegen. Éppígy idegen a kálvini „theokrácia" fogalomtól az Isten uralmát kizáró isteni hatalom képzete; sőt mig mint államforma sem szerepel Kálvinnál a theokrácia. Lehet ugyan Kálvinnál theokráciáról beszélni annak hangsúlyozására, hogy minden uralmi forma — akár monarchisztikus, akár köztársasági — végül is Istennek mindenekfölött való és mindent átható hatalmán alapul, éppúgy mint az egész világ, melynek különben az államok és államformák is részei. Ez a gondolat különben is alapvonása a keresztyén dinamikus alkotórészt hangsúlyozó monotheizmusnak, s ezért a kálvini „theokrácia" sajátosságát nem szabad abban keresni, hogy következetesen végiggondolja azt az eszmét, hogy Isten a legfőbb világmonarchia; mert ez az eszme, melynek lényeges jegyei kétségkívül onnan erednek, hogy az államtanban kialakult alapfogalmakat átvitték vallási területre, általános bibliai és keresztyén eszme; s lényeges alkotórész gyanánt szerepelt a középkor gondolatrendszerében is. II. A kálvini theokrácia sajátossága a középkorival szemben először is abban mutatkozik, hogy reformátorunk az evilági létrendeknek az Isten uralmához való viszonyát igyekszik egész rendszerével belső kapcsolatba hozni, midőn az evilági létrendeket s főleg az államot, mely Isten különös gondoskodásának tárgya, bevonja Isten gondviselésének a hatalmi körébe. Az állam, amely az üdvösség külső eszközeihez (externa media salutis) tartozik, az isteni okozatiságot illetőleg szükségképpen azoknak a törvényeknek engedelmeskedik, amelyek a causa media-knak a causa prima-hoz való általános