Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

V. Egyház és politika Székfoglaló értekezés. Irta: Dr. Török István theol. akad. r. tanár

— 40 — ben is bátran képviselem, döntésem lehet kihatásaiban annyira politikai, mint akár egy parlamenti szavazás.

7 Sőt magán egyének politikai kihatású magatartása, olykor fontosabb is a politikai életben, mint a hivatásos politikusok ftiinden erőfeszítése. E legtágabb értelemben — akarva, nem akarva —• mindnyájunk politikusok vagyunk és részesek a közélet alakításában. A politikát ennyire mindnyájunkra tartozó ügynek vesszük, midőn az egyház és politika viszonyát vizsgáljuk s ebben a tudatban még kevésbbé térhetünk ki a kérdés elől egyszerűen a politika erkölcstelennek nyilvánításával. A politika e széles értelmezése mindjárt szükségessé teszi azonban az elhatárolást. Az adott keretek között nem beszélhetünk arról a politikáról, amely a dolog természete szerint legközelebb áll az egyházhoz, mint jogilag szervezett közösséghez: az egyházpolitikáról. Most bennünket nem az egyháznak befelé, hanem kifelé irányuló, állampolitikai tevékenysége, illetve ennek a problémája érdekel. A sokágú politikai tevékenység: a kül-, a gazdasági-, kulturális-, törvényhatósági-, községi- stb. politika közül tehát a legáltalánosabbak a szó szűkebb értelmében vett állampolitikát, mint pártpolitikát tartjuk szem előtt és ezen szemléltetjük mondanivalónkat. Már csak azért is, mert az egyház és politika kérdésének megvitatásánál mindenkor ez állott nálunk előtérben. III. Kérdésünk a politikáról és egyházról eddig mondottak után ilyen formában mered elénk: ha a politika kikerülhetetlen s hozzá meg nem okvetlenül erkölcstelen, vájjon nem egyenesen Ura iránti kötelessége-é Krisztus harcos egyházának, hogy ott ahol az életet és világot alakítják: a politikai tevékenységben maga is részt vegyen s harcot és kockázatot vállalva érvényesítse a keresztyén normákat a törvényhozásban és kormányzásban? — De vájjon egyben nem kötelessége-é saját hívei iránt is, hogy a politika útvesztőiben vezetéssel szolgáljon nekik s nem az-é a vezetés leghatásosabb módja, ha példát adva vezet, vagyis nemcsak hirdeti, de tettel is megmutatja a keresztyén politikát? — S végül, vájjon nem kötelessége-é a nemzet iránt is a kizsákmányoló érdekpolitika korában, a szolgálat jegyében való politizálás és emelkedettebb politikájával a nemzeti élet politikai tartalmának gazdagabbá és tisztábbá tétele? Mi lesz, ha a közéletből kivonulnának az egyház felelős vezetői? Nem maguk degradálnák-é »magán üggyé«, vasár- és ünnepnapi alkalmatossággá 7 Az első két példa Peter Brunnertől való (1. i. h.; nem tévesztendő össze Emil Brunnerrel /). Bibliai példaként ide iktathatnék Jeremiás földvásárlását. A prófécia 32. részében leírt vásárlás is „politika" volt: a fogság szüntét hirdette és bizalmat ébresztett. „Vesznek még mezőt e földön, amely felől ti azt mondjátok: Pusztaság ez emberek nélkül, barmok nélkül és oda adatik a Káldeusok kezébe." (42. v.)