Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

V. Egyház és politika Székfoglaló értekezés. Irta: Dr. Török István theol. akad. r. tanár

— 41 — a vallást? Nem gyengeségünk, sőt tehetetlenségünk nyílt bevallása volna, ha nem merünk református keresztyén pártot alakítani? Hát nem életigényünket, missziónkat, Isten dicsőségének szolgálatát és az Ő országának építését adjuk-é fel tétova kishitűségünkkel? S vájjon nem az egyház politikai hivatását és erejét látták-e meg az államalkotók Nagy Konstantintól Hitler Adolfig, amidőn a szervezett egyházat politikai elgondolásuk szerves alkatrészévé, vagy egyenesen tengelyévé tették és az államhatalom isteni eredetének elismerése, vallási alátámasztása és sok más politikai szolgálat ellenében közhatalomban része^ sítették, vagyonnal s a méltóság aranyfényével övezték. — S vájjon szintén nem az egyház politikai kötelességét ismerte-é fel és teljesítette a theologusok közül például Kálvin is, midőn puritán módján, Genfben az úgynevezett theokráciát bevezette? Minél inkább ilyen kérdészuhataggá szélesedik a kérdésünk, annál határozottabban kell kiáltanunk: Nem, nem és nem! — De miért nem? Mert itt veszedelmes féligazságok dandárjával, a báránybőrbe bújt farkasok egész hadával van dolgunk. Az a kérdés azonban, milyen értelemben protestálunk s mivel indokoljuk a tiltakozást. Vagyis számot kell adnunk arról, mit értünk theologiai etikán, amelynek szempontjait itt alkalmazzuk. A theologiai etika — a filozófiai etikától eltérően — indirekt feleleteket adhat csupán. Nem rendelkezik a cselekvés kész szabályaival, sőt még elveivel sem, amelyeket egyszerűen alkalmazni lehetne az esetekre. Ismeri ugyan az egyház lényegét, de azt már nem tudja, hogy a jelen pillanatban lényegéből kifolyóan mit kell tennie. Ennek csak Isten a megmondhatója. Éppúgy, mint ahogy jól tudja, az a jó, amit Isten akar, de hogy itt és most mit akar, nem tudhatja, hacsak Isten maga itt és most tudtul nem adja neki. Van tehát direkt felelet is, és éppen ez a mérvadó. De nem az etikában van, hanem Istennél, az ő személyszerinti megszólításában, igéjében. Ha igéjét elrejti előlünk, Isten akarata a legelrejtettebb számunkra ezen a, világon. Ezért nem állhat az etika az egyház és az egyház Ura közé és nem adhat Isten nevében utasításokat. Ezeket az egyház minden egyes hívének, magának kell esetről esetre, újra meg újra Istentől könyörögve kérnie és hittel, engedelmességgel meghallgatnia. Az etika nem parancsol tehát, hanem csak a parancsoló Istenre utal, nem dönt senki helyett, csak a döntést készíti elő. Hogyan? A kérdéses dolog problematikájának felmutatása által.

8 E szerint, ha az egyház valamennyi theologusát egybegyüjtené, akkor sem tudnának azok olyan politikai pártprogrammot kidolgozni, még csak 8 Az etika értelmezésének theologiai hátterére vonatkozólag lásd: A barthi theologia elméleti és gyakorló lelkészi szempontból c. dolgozatomat (Pápa, 1931); v. ö. e dolgozatot a Dunántúli Prot. Lap 1933, 29. lapján közölt Barhianizmus c. cikkemmel.