Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934
IV. Jézus-regények. Irta és a theol. akadémia 1934. szeptember 19-én tartott évnyitó ünnepélyén felolvasta: Dr. Tóth Endre főisk. igazgató
-fitestvére feleségét. Alakját félelmetesnek rajzolja, hangja mint az üvöltő' oroszláné. A katonák az udvari ciszternába zárják. Ide jönnek utána egy" tikkasztó napon, mikor az őrség a hőségben elaludt, — titokban, lopva Simon és András, akiket utasít, hogy várják a Királyt. A tanítványok ama kérdésére, hogy milyen lesz a Király, miről ismerik meg, így felel: »Tekintete villám, hangja égzengés lesz. ítéletnapi seprés jön a világ szérűjére... Vörös a ruhája a vértől és az ártatlanok sóhaja mint a forgószél jár előtte... Az Űr "küldöttje rengő léptekkel tapos a hegyeken...« S aztán ott a ciszternában levő rab Keresztelő János ajkáról hangzanak a tanítások, amiket az írás a Jordán partján történteknek ír le, — most a két tanítványnak, majd az őrség katonáinak. Ide hozzák hirül a tanítványoki, h°gy Jézus már m'egkeZdette működését, leírták előtte, hogy szelid, kékszemű, jóságos. Keresztelő nem hisz nekik, az ő általa várt Király félelmetes- Majd csodáiról s bűnbocsátó hatalmáról szólnak a tanítványok s hogy Isten fiának mondja magát. Következik aztán az Idvezítő megjelenésének leírása: »A távolodó sötét felhőkkel elenyészett az éjszakába egy tüzszemű, lánghajú, rémítő angyal árnya; viharhangja, villámkardja, felhőparipája, égzengésű trombitaszava, világontó haragja szertefoszlott és a felkelő nap fényében megjelent egy szelídarcu, harmincéves, szőke hajú, kék szemű, lágyhangú, gyógyítókezű ifjú alakja a földön. És elnémult a kiáltó szó a pusztában...« Csak suttogó szóval küldi aztán őkfet a Keresztelő a Názáretihez ... Ki tagadhatná, hogy ez szép, de ki ne érezné, hogy minden szépsége mellett is nem azt és nem úgy mojídja, amit és amint az írás. Lehet-e indokolt a vad haragú Keresztelő János ilyen megszelídülése annak a hirére, hogy valaki —• nem az, nem olyan, mint akiről ő szólt, — messiási igényekkel jár a nép között?! Mennyivel más a Biblia: Keresztelő-alakja, mennyivel meggyőzőbb és ezerszer csodálatosabb Jézusnak és Keresztelőnek a Jordán mellett való találkozása?! Micsoda más lehetett, midőn; a Jordán partjára tóduló tömegek előtt prédikálta: »Viperák fajzati!« — Vagy mint itt, mikor a ketrecbe zárt dühöngő oroszlán benyomását teszi a vadul kiáltozó! Nos lehet, hogy ez a novella esztétikailag szép, — mint átköltés és művészi alkotás lehet elképzelhető, — de ez nem az az Igehirdetés, amit kerestünk és amit vártunk. Igaz, hogy Jézus alakja nem jelenik meg a szinen, csak mint vizió, — de talán annál rosszabb, mert mégis körülötte foly, róla szól minden. De amit mond az író 1, az nem egyezik meg 1 az Igével. Megkorrigálja, kiigazítja azt. Talán a keresztelés mennyei jelenése nem volt elképzelhető az esztéta számára? De vájjon ez a megírás világosabbá és meggyőzőbbé teszi-e a történetet? Ellenmondás van az Ige és a novella közt, az nyilvánvaló. így célját már e,l neyn éfhjefci, a Krisztus-hivők, Igét ismerők előtt ez nem a Keresztelő, nem a Jézus útját készítő! Csak a szó jelentése szerinti: Kiáltó Szó!
