Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

IV. Jézus-regények. Irta és a theol. akadémia 1934. szeptember 19-én tartott évnyitó ünnepélyén felolvasta: Dr. Tóth Endre főisk. igazgató

- 32 A következő novella címe: A bíró. A Pilátus előtt lejátszódó törvénykezésről szól ez. Erről nincs sok mondanivalónk. Az események előadása megegyezik az írás előadásával. Hosszadalmas ugyan, de amiatt, mert itt Makkai Pilátus lelkiállapotát akarja megrajzolni, keresvén az okokat, amik Pilátust a marasztaló ítélet kimondására késztetik. Az egészről idézzük Zsigmond Ferenc kritikájának frappáns összefoglalását.

6 »Igazán gondosan motivált lelki rajz állítja elénk Pilátusban a kissé korlátolt szellemű, de annál buzgóbb állami hivatalnokot, aki a világra szóló római birodalom nagyszerű rendjét lázongásaikkal állandóan veszélyeztető zsidókra ingerült gyűlölettel néz, szeretne Rómába visszamenni s bosszúság ránézve, valahányszor zsidó peres ügyet kell bíróként elintézni, mindazonáltal az elébe kerülő Jézus iránt önkéntelenül szánalmat érez, feleségej unszolására is próbálja megmenteni, ingatag lesz, de mikor a zsidó csőcselék fenyegetni kezdi, az egyébként is sikertelen kísérletek után kiadja őt a zsidóknak.« Az Ítéletet ő mondja ki Jézusra, felette pedig felesége Tullia hirdeti az Ítéletet: »Reszkess attól az órától, amikor az Istent fogod meglátni!« Ha Makkai e történetben túlmegy is az írásban foglaltakon, — nem kerül vele ellentétbe. Igaz, hogy problémája nem a bíró előtt álló Jézus, hanem maga a Bíró! De természetesen nem vonatkoztatható el magától Jézustól. Igehirdetése itt a szépíró-prédikátor Ige-hirdetése. Csodálatos, hogy irodalmi kritikusa épen e novelláját tartja legkevésbbé sikerültnek, s pedig azért, mert mint novella-író nem szolgáltat elégtételt Pilátusnak, nem menti őt fel, — sőt épen Tullia szavai által — elítéli. A mi véleményünk viszont az, hogy bárha lett volna Makkai egyik-másik novellában is csak ennyire esztéta s maradt volna meg legalább annyira papnak, mint ebben az elbeszélésében. A következő novella Golgotha címet visel. Makkai ebben az elbeszélésben valóságos lelki eksztázisban írja le az eseményeket. Megrendítő a tanítványok önmarcangoló szemrehányásait, vagy a Golgotháról visszafelé futók szavait hallgatni, amint a kivégzésről beszélnek. Ez a novella, valóságos prófécia! Az írásban meg nem Írtaknak látnoki erővel és hittel való színes, izgalmas és megdöbbentő elbeszélése. A kereszt prófétája itt Makkai. Igehirdetése a legmagasabb fokot éri el. Szinte oly magasra csap, hogy érezzük, innen már csak lefelé haladhat. Erővel nem fogja tovább birni. Pedig mekkora hitet és erőt kívánt volna tőle a következő téma: Harmadnapon. Mekkora hatásúnak kell lenni a halál ilyen előadása után a feltámadás hirdetésének?! De azt kell gondolnunk, hogy talán nem is az a kéz írta ezt, mint az előzőt! Vagy hogy hitének legmagasabb lángolása a keresztig ér s utána már homályosabb az út... o Protestáns Szemle. 1924. évf. 378. 1.