Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1933

I. Sport, kirándulás, weekend, levente és az egyház. A theol. akadémia tanévnyitó ünnepén felolvasta: Dr. Tóth Endre igazgató

_ 6 — leginkább az ifjúsági egyesülettel s ezek buzgó tagjaival állhat neki a munkának, azok tagjait szervezheti meg s indíthatja el a talajtörés esetleg sikertelein munkájának. Sport-téren mindenütt van buffet. Miért ne állíthatna ilyen buffet-eket az egyház is, vagy annak valamelyik egyesülete? Talán nagyon kirívó lenne, ha valamelyik vendéglős lacikonyhája mellett felütnék a Ref. KIE buffet-sátrát is? És ha kirivó lenne is, nem lenne-e egyúttal felkiáltó-jel azok számára, akikben meg van még valami az elemi iskola vallásóráiról, vagy a konfirmáció emlékeiből? A talajtörés munkája: a figyelem felhívása lehetne első sorban. Azután az ilyen, mondjuk KIE-sátorbajn, nem árulnának szeszes italt, hanem hűsítőket, élelmi szereket Ss pedig nem üzleti alapon, de nem is jótékony, vagy egyházi célraj Az esetleges, sőt bizonyosra vehető bizalmatlanságot minden vonatkozásban kerülni kellene. És aztán lehetne az ilyen KIE-sátrakban feliratokat elhelyezni. Ilyenforma szövegekkel: »Tested szórakozására gondolsz, gondolsz-e lelkedre is?« Vagy: »Meccs után a református templomban istentisztelet (vallásos est) lesz!« Nem lenne ez profanizálás. Legfeljebb munkatöbblet a városi lelkész számára. Nemcsak vasárnap délután, de este is kellene tartani istentiszteletet! Egy másik módja lehetne a talaj]törésnek az amúgy is divatos röpcédulák osztogatása. Csak ezeken a röpcédulákon dem arról lenne szó, hogy meccs után milyen nagyszerű szórakozás várja a közönséget a moziban, vagy valami mulató helyen, hanem — lehet ezt hangzatos, különböző színű és tetszetős betűtípusokkal szedett cédulákon is elmondani, — hogy a léleknek is vannak szükségei! Pl. különböző történeti példákra is hivatkozhatunk. Ilyenformán esetleg: »Tudod-e, hogy miként vélekedett Pál apostol az atlétákról?, ha meg akarod tudni, menj el mérkőzés után a KIE-be...« Lehet, sőt valószínű, hogy a cédulák nagy részét eldobják. De előzőleg talán mégis elolvassák s ha esetleg gúnyos fintorral dobj)ák is iel, talán egy-két szívben mégis csak visszhangra talál az. S a talajtörés 'munkájában egy-két ilyen szív is nagy dolog. Nem tartom lehetetlen módnak plakátok felragasztását sem, tribünök falára, ahol figyelmeztető felírásokat, esetleg alkalmas bibliai igéket lehetne kiírni. Ennek eredménye is lehet illuzórius. Jöhet nyomában gúny, nevetés, sőt le is téphetik onnan, de mégis szembetűnik sokaknak, szíven üthet sokakat, mag, a(melyik sokféle földbe hull s esietleg 30, 60, vagy 100 annyit is teremhet. Kínálkozó eszköz a sajtó felhasználása is. Az újságírás, a riportermunka nélkülözhetetlen, de még mindig eléggé fel nem ismert és eléggé ki nem használt eszköze a missziói munkának. Amia kijelentés igazsága, amit én közvetlenül Pongrácz József kedves professzoromtól hallottam theológus koromban, feltétlenül áll, hogy t. i. Pál apostol, ha m;a élne, bizonyára újságíró lenne! És természetes is, hogy ha szabad a sajtót igénybe venni minden más téren a propagandára-, miért ne lehetne épen az egyházi