Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1933

I. Sport, kirándulás, weekend, levente és az egyház. A theol. akadémia tanévnyitó ünnepén felolvasta: Dr. Tóth Endre igazgató

__ 7 — élet terén? És miért ne épen a sport szenvedélynek a lecsapolása érdekédben? Pl. meg kellene találni a módját s az alkalmas embert arra, hogy ama bizonyos »Nemzeti Sport«-ban helyezzen el az egyház apró híreket, közleményeket, amelyek stílusa is alkalmazkodhatik a sportlap stílusához. Ahol a golfról van szó, milyen szépen el lejhetne helyezni a legöregebb golfozóról, Rockefellerről egy kis hirt s akár olyan formában is, hogy ez milyen érdekes, hogy Rockefeller buzgó hivő és áldozatos egyháztag! És más sport vagy futball nagyságokról is bizonyára lehetne találni olyan epizódokat, amelyek felhasználhatók lennének. Ahol pl. a sajtóban programmot adnak s elsorolják, hogy: 3-kor futball meccs a PFC pályán, nem lehetne-e oda beiktatni, hogy fél 6-kor meg istentisztelet a templomban, vagy 8-kor előadás nem tudom milyen teremben. Utópia, lehetetlenség, — mondhatná valaki. Nos, meg kell próbálni. Addig ne mondjuk semmire, hogy lehetetlen, mig meg nem próbáltuk. Sok nehézséggel s akadállyal jár a próbálkozás, az bizonyos, de ezek nélkül sehol sem lehet siker. És még egy dolog. Sportoló, atléta-piapokról nem szívesen beszélünk és olvasunk. Nem lehetetlen, hogy azért, mert esetleg az illetők épen 'elsősorban sportolók, vagy atléták s csák azután papok. De bizonyos, hogy a sportoló ifjúságot a lelkipásztor úgy tarthatja meg leginkább biztató kilátásokkal az egyház sziámíára, ha sportolásuk iránt érdeklődik, sőt ismeri is a sport különböző ágait, ha teheti, odamegy közéjük, sőt elnökük,, vagy vezetőjük lesz. Nemrégiben olvastam egy futball-csapatról, amelynek a vezetője róm. kath. lelkész volt s akinek vezetése aflatt az a futball-csap

at nem tűrte a káromkoÜ&st, a rossz cselekedetet tagjai sorában, sőt egy meccs alkalmával la papokról sértőleg nyilatkozó nézőt elégtételadásra kényszerített! — A katonák közé elmegyünk, mint lelkészek, az egyenruhát is felöltjük magunkra, — miért hagyjuk majgukra azokat, akik sportot űznek. Oda is utánuk kell mennünk! Hogy mindez a kísérletezés milyen eredménnyel jár és siker esetén mi mindent fog még, mint tennivalót, vállainkra rakni, mindez majd azután lesz kérdés, de remélhetőleg már könnyebben megoldható kérdés. Célunk Iste.n országának terjesztése s a ránk bizott lelkek megőrzése. S ha ez a templomi szószékről nem sikerül, mert nem jönnek helyünkbe, nekünk kell a szószéket kivinni a templomból és pedig esetleg a sportpályákra.* hogy megkeressük és megtartsuk, Jézusnak kezét fogva azt, ami veszendőbe indult. E cél érdekében a munkánk semmiféle formája nem lehet szégyellni való. Megmondta Pál apostol: ha kell zsidónak zsidó vagyok, görögnek görög vagyok, mindeneknek minden vagyok... Áttérve :a másik kérdésre, úgy tetszik, hogy sokkal könnyebben kezelhető és megoldható kérdésnek látszik a kirándulások, a \veek-endek terén való munkálkodás. Ma már nagyon divatossá, váltak a hétvégi kirándulások hazánkban s egy háztag jja ink között is, jóllehet ez is inkább csak városon. S a dolog természete szerint, ezek ideje szombat és vasárnajp, ha