Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1933

I. Sport, kirándulás, weekend, levente és az egyház. A theol. akadémia tanévnyitó ünnepén felolvasta: Dr. Tóth Endre igazgató

— 5 ­lókra utalini, ha ugyani nem vettünk részt magunk is ilyen meccseken, mérkőzéseken, — ahol 10—20 mérkőző kedvéért sok ezer néző gyül egybe. A veszedelme pedig ennek abban van, hogy az ilyen mérkőzések rendesen — vasárnap tartamnak. Gyakran már délelőtt is, de mindenesetre délután. Még nagyobb veszedelme pedig abban, hogy az ilyen meccsekre járó embereknek nemcsak az egész vasárnaípi, hanem egész heti gondol­kozása is az ilyen mérkőzések körül forog. Hadd uta.ljíak itt még arra is, hogy hány 'embernek legfőbb olvas'mánya, beszéd- és vitatkozás tárgya hétről-hétre az a bizonyos zöldes színű újság: a Nemzeti Sport. Sokak, igen sokak számára sem a világpolitika nagy eseményei, sem a hazai gazda­sági s egyéb helyzet kérdései távolról sem olyan fontosak, mint pl. az, hogy hányadik helyezéshez jut és miért a Bocskai, vaígy a Vasas, vagy ,a Ferencváros?! Hogy arról ne is beszéljek, hogy sokkal inkább érdekli a szélesebb városi tömegeket az, hogy mi a legújabb hátúszó rekord, va|gy ki a legnagyobb súlydobó bajnok, mint az, hogy a zsámbéki ásatások milyen kultúrtörténeti eseményt jelentenek, vagy hogy Ravasz püspököt intem engedték Újvidéken prédikálni! Még csak azt kell leszögeznem, hogy ez nemcsak a városok kérdése, mert ma már a vidék, a fa,lu lakosságát is Jobban izgalomban tartja az, hogy a Bödöge—Gyimót válogatott mérkőzésén melyik csapat nyer több gól-előnyt, mint az, hogy a kiskori értekezleteken milyen, a falu szem­pontjából fontos kérdésekről hangzik el evangelizáló előadás. Jóllehet a dolog inkább talán a fiatalságot érinti, annak meggondolása, hogy a fiatalság mit jelent egyházunk szempontjából, — a kérdés nalgyoin fontos és megoldásától egyházunk jövője is füglg! Mi tehát a kérdés? Vasárnap délutáni harangszóra egy-két presbiter, egy csoport iskolásgyermek s néhány fekete fejkendős asszony megyen, ha megyen, a templom felé, — ugyanakkor a futballpályára özönével tódul a tömeg! Hiába várja, várja a templom a hiveket az Ige-hallgatókat! A templom üres s az Ige visszhangozva hull széjjel. S akiknek hirdettet­nék, azok tempó kiáltásokat hallatnak a zsoltárdallam helyett! Mit le­hetne itt tenni? Megállítani a sportszenvedélyt bajosan tudná egy lelki­pásztor. Akik a pályára mennek, azokalt a harangszava sem fordítja vissza. Végleges megoldást és programmot nem adhatunk. Feladatunk, hogy a talajtörés munkáját végezzük el. — S itt először a városi gyülekezetek lelkipásztoraira gondolunk. A falu sportszenvedélye legtöbbször a leven­tével függ össze s így a faluról a leventével kapcsolatban szólunk inkább. Mit tegyen hát a városi lelkipásztor, hogy a sportszenvedélyt az egyház szempontjából kihasználhassa? Most néhány ilyen teendőt állítunk sorba. Bizonyos, hogy mint »lelkipásztor« személyesen nagyon keveset tehet. De nem is feltétlenül a cura pasztorális körébe vág ez a munka, hanem sokkal inkább a belmisszió körébe. Önkéntes munkásokkal, esetleg az egyházban meglevő belmissziói szervekkel, leányegylettel, nőegylettel, vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom