Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1933

I. Sport, kirándulás, weekend, levente és az egyház. A theol. akadémia tanévnyitó ünnepén felolvasta: Dr. Tóth Endre igazgató

_ 4 — után táplálniok kell magukat nemesebb szórakozásokká!;, ami testüknek, lelkünknek felüdülést kinál, képessé teszi egyensülyozottabb élet élésére s abban a hamis illúzióban ringatja, hogy ez által nemesebb, jobb, munkabíróbb és derekabb emberek lesznek. Keresnek tehát szórakozásokat. Ilyen szórakozások a sport, a hétvégi, vaigy egyéb kirándulások, sőt ide számíthatjuk magát a leventézést is. Ügy a két elsőt, mint különösen az utóbbit, senki se meirné azzal leszólni s így minden további nélkül elintézni, hogy mind ezek bűnös szórakozások, amelyek elleti az egyháznak harcolni kell. Mert ha ezt tenné is, mert ha így volnfa is, az ellenük való küzdelem a két első 'esetében kilátástalan, meddő küzdelem lenne s talán nem is lenne jogosult, az utóbbi esetében pedig törvénytelenség és a legfelsőbb rendelkezések elleni lázjadás s az Igével szemben való helyezd kedés, mert meg van írva: Minden lélek engedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak! v Anélkül, hogy miagukkal a fogalmiakkal bővebben foglalkoznánk, leszögezzük, hogy sem a sportot, sem a kirándulásokat, sem a leventézést nem tartjuk, nem is tarthatjuk bűnnek s nem is akarunk ellenük az Ige fegyverével hadakozni. Sőt ki merjük mondani, hogy mindez lehet valóban igen jó és hasznos is. De ettől teltekintve, feltétlenül áll az is, hogy mindezek olyan kérdések maradnak, amelyekkel a lelkipásztornak, mint új munkaterületekkel (számolni kell s meg kell találni a lehetőségeket, hogy e terű leiteken is szolgálja az egyházat s szolgálja magát a Krisztust. Lássuk, hoigyan teheti ezt? A tételül felírt fogalmakait együttesen nem tárgyalhatjuk, külön kell vennünk őket. Első kérdés: mit tejgyen a lelkipásztor a sportszenvedély kérdésével? Tény, hogy a sportszenvedély megvan. És pedig olyan adottságban, amely nemhogy egyházias, vagy az egyházra nézve kezelhető, az egyházzal szemben engedelmességre hajló szenvedély volna, hanem sokkal nagyobb mértékben egyháziatlan, sőt egyenesen kimondva, az egyházzal és vallással szemben közönyös, esetleg ellenséges tömegeket tart hatalmában. Amikor sportszenvedélyről beszélünk, nem a sportoló, tehát a különböző sportokat űző emberekre gondolunk első sorban. Ezeknek a száma, ha elég tekintélyes is, végeredményében nem olyan nagy szám, ami — közönyös, vagy ellenséges magatartásukkal számolva is — komoly veszedelmet jelentene az egyház számára s az ezek közt megindítandó, vagy folytatandó munka, igen nagy probléma lehetne. Hiszen végül is egyéb szenvedélyek, vagy bűnök sokkal nagyobb tömegeket tartafnak hatalmukban s ellenük vagy értük sokkál inkább kell munkálkodni. Hanem a sportszenvedély gondolata azokat jelenti számunkra, akik a sportolókat figyelemmel kísérik, akik mérkőzésekre, meccsekre, tréningekre s mit tudom még mikre, mint nézők, drukkerek járnak. S ez már aztán nelmcsak jóv,

all tekintélyesebb tömeget, hanem esetleg az egyháztagoknalk túlnyomó többségét jelenti. Ez állításunk igazolására elég a sporteseményekről va|ó ujságbeszámq-