Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1928

I. Csizmadia Lajos. Irta: Pongrácz József theol. akad. tanár

- 6 — megújíttattak 1800 frt. költséggel. Ekkor készült a 600 frt.-os toronyóra is önkéntes adakozás útján. 1896-ban a lelkész önkéntes buzgólkodása létre hozta a közös takarékmagtárt, 1897-ben pedig szervezve lőn az egyház II. rendes tanítói állása. A változó idők folyton változó és fokozottabb igényeket támasztanak a közélet minden munkásával, így a lelkésszel szemben is. A lelkészi hivatás a maga működési terét nem szabja többé a szoros értelemben vett lelkészi hivatalos teendők elvégzésére, hanem az egyháztársadalmi, általában a társadalmi, sőt közgazdasági élet mezején is mind fokozottabb tevékenységet kiván a lelkésztől, ki különösen kisebb falusi gyülekezetekben egyenesen hivatva van e tekintetben a kezdeményező, majd a vezető szerepére, ha csak» azt nem akarja, hogy ezt más, az egyházias életre bizony a legtöbb esetben éppen nem jótékonyan ható tényezők ragadják magukhoz. Végtelenül fontos ez a kúra pasztorális szempontjából is, mert a lelkész így állandó összeköttetésben lévén híveivel, ha megvan benne a szükséges önzetlenség, kellő mérséklet és előrelátás, így nyerheti meg legbiztosabban az egyházi hitélet fellendülésének és virágzásának alapfeltételeit: a gyülekezeti tagok bizalmát és ezen épült szeretetét. Csizmadia Lajos tudta ezt és lepsényi lelkészi működésének éppen az a legjelentősebb eredménye, hogy, míg a gyülekezet a hatalmas, de sok tekintetben zordon elődtől inkább félt, az ő működése által megtanult lelkészéhez bizalommal közelíteni s abban jó barátját is látni, nemcsak valláserkölcsi életének szigorú bíráját. Az ő szociális tevékenységének ma is látható eredménye az 1894-ben alakult Polgári Olvasókör, az 1895-ben szervezett Kölcsönös Önsegélyző Szövetkezet s az 1898. évben rendszeresített Községi Nyári Qyermek-menedékház.« Közben jelentős irodalmi tevékenységet folytatott, részben eredeti, részben fordított cikkei egymásután jelentek meg az egyházi lapokban. A Dunántúli Protestáns Lapnak egyik legszorgalmasabb munkatársa. Itt jelent meg 1890-ben 30 folytatásban Simpson M. könyvének fordítása: A lelkészi hivatal; ugyancsak Simpson: Fölösleges-e korunkban a szószék? (1891), Merle d'Aubignetől: A korunkban szükséges theológus és keresztyén jellemről (1894); fordít szemelvényeket Augustinus remekművéből, a Confessiones-ből (1894); A csodák vagy két tévedés címen közli Merle d'Aubigné hosszú tanulmányát (1893—4), Wylietől lefordítja A pápaság és helyzete ,politikája, törekvései c. művét (1892), Hit és tudomány címen Ker után közöl tanulmányt. Különös érdeklődéssel tanulmányozta Drummond Henrik munkásságát, akinek művei közül a leghíresebbet a Természeti törvény a szellemi világban le is fordította, ennek egyes fejezetei először szintén a Dunántúli Protestáns Lapban jelentek meg (A typussal való megjegyzés (1892); Semiparasitismus (1893), 1892-ben Drummond másik híres értekezését A keresztyénség programmját fordítja le s teszi közzé ugyancsak a Dunántúli Protestáns Lapban. Drummond főművének magyar fordítása irodalmi vitára is ad okot,