Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1928

II. Hagyományaink és feladataink. Székfoglaló értekezés. Irta: Dr. Szabadi Béla gimn. tanár

II. Hagyományaink és feladataink. — Székfoglaló értekezés. — Irta: Dr. Szabadi Béla gimnáziumi r. tanár. Minden társadalmi alakulatnak és emberi intézménynek, akármilyen magától értetődőnek látszik is a létezése, időről-időre számot kell adnia arról, hogy miért van. Egyesületekre, társadalmi osztályokra, különféle foglalkozási ágakra, nemzetekre és egyházakra egyaránt elkövetkezik a számonkérés órája s meg van pecsételve a sorsa annak, akire vizsgálat után kimondatik az ítélet: „Megmérettél és könnyűnek találtattál". Bizonyos, hogy a mi református középiskoláinknak is előbb-utóbb át kell esniök ezen a próbán. Hogy milyen formában következik be ez a próbatétel, nem tudjuk. Lehet, hogy valamilyen nagy megrázkódtatás állítja majd iskoláinkat a lét és nem-lét nagy kérdése elé, de sokkal valószínűbb, hogy a próbatétel szinte észrevétlenül következik be, hiszen már is folyamatban van. Azok a nagy anyagi nehézségek, melyekkel a vesztett háború következtében a mi pápai iskolánknak is meg kell küzdenie, bizonyára már sok lélekben felvetették azt a kérdést, vájjon érdemes-e ezekkel a nehézségekkel továbbra is folytatni a küzdelmet, más szóval: van-e szükség s ha igen, miért református középiskolákra ? A múltban erre a kérdésre igen könnyű volt feleletet adni, mert hiszen a református hit igazságait csak a református iskolákban lehetett megismerni. Ha tehát az egyház gondoskodni akart tanításainak a továbbadásáról, szüksége volt „veteményes kertek"-re, ahol ezt a munkát elvégezhesse. Ma már más a helyzet. Ha valaki állami, vagy katholikus iskolába iratkozik be, éppen úgy heti két órán át tanulja a maga református- hittanát, mintha református gimnáziumba járna. Pusztán a vallásoktatás érdekei tehát nem igazolják a református középiskolák fenntartását. Keressünk tehát más létalapot. Nagy szolgálatot tettek a múltban a református középiskolák az egész magyarságnak azáltal, hogy alapítványaikkal lehetővé tették a legszegényebb tanulók számára is az iskolák elvégzését. Erre ma is törekesznek, de mivel a háború következtében vagyonuk