Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1928

I. Csizmadia Lajos. Irta: Pongrácz József theol. akad. tanár

- 8 — szemmel néző, a hazai viszonyokon túl, messze látó, bölcs keresztyénnek sok érdekes tapasztalata.* Előadásait sokszor fűszerezte érdekes történetekkel, melyek a szóban forg»ó kérdést élénken megvilágították. A csendes, de alapos és kitartó munka embere volt. Tanári működése alatt vezette a Theológiai Önképzőkört, melynek reformációi ünnepélyein szívesen tett bizonyságot erős protestáns érzületéről elnöki megnyitóiban, melyek közül néhányat a Dun. Prot. Lap közölt (1901, 1902, 1903, 1904, 1905, 1912). 1904-ben a Brit és Külföldi Bibliatársulat jubiláris főiskolai ünnepén ő is méltatta a társulat áldott munkásságát. Az iskolán kivül álló világban kevés szerepet játszott. Lénye irtózott minden felesleges szerepléstől, de voltak azért munkák és feladatok, amelyekre készséggel vállalkozott. Választmányi tagja volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak, tagja az egyetemes konvent liturgiaügyi bizottságának, a főiskolai igazgatótanácsnak. Az egyházkerületi lelkészértekezlet 1903-ban jegyzőjévé választotta, ezt a tisztet megtartotta egész nyugalomba vonulásáig. 1904-ben már ő rendezte a lelkészértekezletet, prédikációjával aktív részt vévén annak munkájában. 1907-ben a lelkészértekezleten számolt be az Evangéliumi Világszövetség londoni gyűléséről, 1909-ben pedig a Kálvinjubilcum alkalmából Kálvin és a gyakorlati keresztyénség címen értekezett, ez értekezésében kimutatta, hogy a korunkban mindinkább tért foglaló belmissziói munkákat Kálvin hatása alatt az első református gyülekezetek mindenfelé gyakorolták. 1907-ben résztvett az Evangelical Alliance-nek Londonban tartott nagygyűlésén, amelyen előadásában a magyar egyházi életet is ismertette. (Beszéde megjelent a gyűlés Maintaining the Unity, London, 1907 cimü beszámolója 322—325. lapjain.) E gyűlésen újította fel és szélesbbítette ki skóciai diákoskodása alatt szerzett, nagybritanniai, egyházi összeköttetéseit. A Vöröskereszt Pápai Választmányának 1919-től 1926-ig elnöke volt, mint ilyen, sokat dolgozott a nemescélu egylet érdekében. A pápai Jókai Körben kétszer tartott felolvasást, egyszer a szociálizmusról (megjelent a kör 1905—6. évi Évkönyvében), máskor meg Barnardoról, a nagy emberbarátról (megjelent az 1906—7. évi Évkönyvben). A pápai Hitelszövetkezet igazgatósági és a Közgazdasági Bank igazgató-tanácsi taggá választotta. Legjobb szeretett azonban a meleg, családi otthonban, amelyben aki megjelent, érezte, hogy ez az élet is az evangélium üdítő vizéből táplálkozik. Telve volt meghittséggel, csendes derűvel. 1890-ben házasodott, feleségül vévén Szabó Izabellát, szülőfaluja lelkészének házias erényekben gazdag leányát, dr. Szabó Aladárnak, a »magyar belmisszió atyjá«-nak nővérét. Házasságukat Isten négy gyermekkel áldotta meg, akik közül azon* E sorok írójára theológus korában a legmélyebb benyomást Csizmadiának a használattól elkopott Bibliája tette.