Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

IV. D. Magnus Ausonius mint grammaticus és rhetor. Székfoglaló értekezés. Irta dr. Földy József gimn. tanár

- S3 ­maticusnak tartja. Ausonius kedves auctorai, amennyire müveiből kivehető, Horatius és Vergilius voltak, legalább is ezek voltak költészetére legnagyobb befolyással és oly jártassággal bir bennük, hogy az igazán bámulatra méltó; valószínű tehát, hogy mint grammaticus is ezekkel foglalkozott. E korban a latin nyelv az irók nemtörődömsége folytán sokat vesztett régi tisztaságából és szépségéből s ezért a kiválóbb grammaticusok minden eszközt felhasz­náltak, hogy a nyelv e romlását meggátolják. E törekvéseknek a nyomait is megtaláljuk Ausoniusnál, ki gúnyolja azokat, kik reminiscor helyett reminisco-t irnak, majd ostorozza Rufust, ki a nemekkel nincs tisztában, amit a követ­kező lakodalmas felköszöntője mutatja: Et masculini et feminini gignite Generisque neutri filios. Alig tehető fel, hogy ha maga nem lett volna otthonos a grammatical tudo­mányokban s nem tartozott volna a kiválóbb grammaticusok közé, az emlí­tettekkel szemben ily szigorú hangot mert volna alkalmazni. Mint már említettük, nem tudjuk pontosan, hogy meddig működött a grammaticusi tanszéken. Az bizonyos, hogy nem sokáig, 3—4 évnél tovább semmi esetre sem, mert nemsokára már a rhetorikai tanszéken látjuk. A gram­maticusi működésben szerette volna, ha unokaöccse és tanítványa, Herculanus követte volna, ezt azonban, alig hogy iskoláit bevégezte, éppen amikor a leg­szebb reményekre jogosította családját, elragadta a halál. Tanszékét ekkor Acilius Glabrio foglalta el, ki szintén tanítványa volt. Erről, kit szintén nagyon kedvelt, mondja a következőket: Tu quondam puero compar mihi, discipulus mox, Meque dehinc facto rhetore grammaticus. (Prof. XXIV.) Ámde Glabrio is hamar befejezte életét mestere nagy bánatára, ki sokáig siratta. Flete diu nobis, nunquam satis. (Prof. XXIV.) Talán e veszteségek tették oly jószivüvé, hogy több fiatalembert magához vett, azokat neveltette és tanította. így magához vette és saját gyermekeként gon­dozta Paulinust, leánya mostoha fiát és Tetradiust, ki valószínűleg szegény családból származott, de meg volt benne a tehetség és szorgalom. Nem is váltak szégyenére, mert később mindketten előkelő állást foglaltak el a tár­sadalomban s Ausonius iránt mindig hálásak voltak, felkeresték leveleikkel még öreg korában is s mindig kifejezésre juttatták mélységes tiszteletüket és hálájukat. Néhány évi grammaticusi működés után tehát áttért a rhetorikára. Rhetori szereplése tölti be életének legnagyobb részét, mert saját vallomása szerint mintegy 30 évet töltött el ez állásában. A rhetorika a Kr. u. II. és III. században két irányban fejlődött, a de­clamaticus és a panegyricus irányban. Az első teljesen ellentétben állott a való élettel és természettel, mert nem az eszmére, a tartalomra, hanem egyedül a 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom