Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

IV. D. Magnus Ausonius mint grammaticus és rhetor. Székfoglaló értekezés. Irta dr. Földy József gimn. tanár

IV. D. Magnus Ausonius mint grammaticus és rhetor. — Székfoglaló értekezés. — Irta: Dr. Földy József gimnáziumi tanár. Értekezésem a kései latin irodalom egyik kevéssé ismert művelőjével foglalkozik, minthogy azonban az általam D. Magnus Ausoniusra vonatkozó­lag összegyűjtött anyag igen tekintélyes terjedelmű, a jelen alkalommal ezen, egyébként igen érdemes Írónak csak grammaticusi és rhetori működését fogom ismertetni. D. Magnus Ausonius a legnagyobb valószínűség szerint Kr. u. 310-ben született Burdigalában, a mai Bordeauxban. Atyja Julius Ausonius, korának egyik legkeresettebb orvosa volt, ki minden áldozatot meghozott, hogy fia minél gondosabb nevelésben részesüljön. A mi Ausoniusunk tanulmányait Burdigalában, majd Tolosában, végül ismét szülővárosában végezte, hol ezután mint grammaticus és rhetor, nagy hírnévre tett szert. Közben megnősült s igen boldog házaséletet élt, de boldogsága nem tartott sokáig; négy gyermeke közül kettő igen korán elhalt s nemsokára szeretett felesége is követte őket a sirba. 364-ben Valentinianus rábízta fiának, Gratianusnak a nevelését, amely feladatának fényesen meg is felelt s ennek következtében gyors egymásután­ban nyerte el a legnagyobb méltóságokat. A Valentinianusok bukása után újra visszatért Burdigalába, hol költészettel s müveinek rendezésével és ki­adásával foglalkozott, egészen 393-ban bekövetkezett haláláig. Ausonius tanulmányainak bevégeztekor 24 éves volt. Ekkor, úgy látszik, valamelyik tanár halálával megüresedett az egyik grammaticusi tanszék, s minthogy tudományos körökben igen jó hire volt az ifjú A.-nak, fölajánlották neki a megüresedett tanszéket. Ausonius az ajánlatot elfogadta, bár hajlan­dósága inkább a rhetorika felé vonzotta és iparkodott a grammaticus felada­tának a lehető legjobban megfelelni. Ismereteinek gyarapítása végett szorgal­masan tanulmányozta a régi grammaticusokat, Aemilius Scauiust, berytusi Probust s annyira vitte, hogy ha nagyobb nem is lett náluk, de nem is volt kisebb s méltán kapta a „grammaticus" melléknevet. „nonien grammatici merui, non tam grandé quidem, quo gloria nostra subiret Aemilium. aut Scaurum Berytiumve Probum, sed, quo nostrates, Aquitanica nomina, multos conlatus, set non subditus, aspicerem". (Praef. I. 19—23.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom