Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

III. A párhuzamosok axiómájának szerepe a geometriában. Székfoglaló értekezés. Irta Moravecz Károly gimn. tanár

— 24 — lesz az a pont, amelyikre vonatkozóan már párhuzamosnak találjuk a két egyenest? Csak a végtelen pont? De az egyenes folytonos levén, folytonos átmenetnek kell lenni a véges pontok és a végtelen pont között. Hát ezen pontokra, ha ezeket képzeljük metszéspontoknak, mit mondhatunk? Párhuza­mosak-e az ezekben találkozó egyenesek, vagy nem ? Mondhatjuk-e azt, hogy csak egy olyan egyenes van, amely nem véges távolságban metsz? Azt vesszük észre, hogy az euklidesi XI. axióma igazságát közvetlenül nem láthatjuk be, mert benne a végtelen fogalma szerepel, mely tapasztala­tunkon, szemléletünkön, sőt képzeletünkön is kivül esik. Érthető, hogy Eukli­des utódai ezen axiómát egyszerűbb, könnyebben átlátható, de ugyanolyan érvényű tétellel akarták helyettesíteni. Mások kétségbe vonták ezen tétel füg­getlen voltát és azt állították, hogy a többi axiómát segítségül véve, ezt a tételt be lehet bizonyítani, tehát hogy ez a tétel nem is axióma. Már Proklus, Geminus, Ptolemäus megpróbálják a tételt bizonyítani, de sikertelenül. A XIII. században az arab Nasir Eddin, a XVI. században Clavius, később Desar­gues, Borelli, Giordano da Bitonto foglalkoztak e problémával. Girdamo Saccheri (1667—1733) indirekt úton akarja bizonyítani a tételt. A XI. axiómát ezt tagadó axiómákkal helyettesíti és így ellentmondásra akar jutni. Szerinte ez tényleg sikerül is neki, azonban bizonyításába akaratlanul is téves feltevé­sek csúsznak be s így ez nem elfogadható. A XVIII. században a párhúzamosok elméletére vonatkozó kutatásokról már egész kötet jelenik meg Gotthelf Kaestnertől. Foglalkoztak a problémával Bernulli, Lambert, d'Alembert, Fourir, Lagrange. Legnagyobb eredményt ért el Legendre, aki felismerte, hogy a XI. axióma teljesen egyenlő értékű azzal a föltevéssel, hogy a háromszög szögeinek az összege 2 R. Az axiómára vo­natkozó bizonyítása azonban téves. Hazánkban Bolyai Farkas, János épesapja, próbálta e tételt bizonyítani. Később megérlelődött benne azon meggyőződés, hogy ezt bizonyítani nem lehet. Meg kell még emlékeznünk Schweikartról, mint Bolyai János előhirnö­kéről, kiben már megszületett az új geometriai rendszerek megalkotásának gondolata, de ezt felhasználni nem tudta; meg kell emlékeznünk Gaussról, a XIX. század legnagyobb mathematikusáról, aki olyan nagynak tartotta az euklidesi geometria tekintélyét, hogy új geometriai rendszerre vonatkozó esz­méivel nem mert fellépni. 1 Az első, akit az új geometriai rendszerek felfedezőjének, megalapítójának: tekinthetünk, Bolyai János volt. A XI. axióma bebizonyítását tűzte ki ő is céljául s e munkálkodása közben tette meg nagy felfedezését 1823-ban. Ez évben írja atyjának: — „Olyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam is elbámul­tam" ; „Mindaz, amit eddig küldöttem, csak kártyaház a toronyhoz képest." 2 1 Bővebb történeti áttekintés: Dr. Sutok József: Bolyai János. A tér absolut igaz tudománya. 1897. Előszó. 2 Schmidt Ferenc; Bolyai Bolyai János életrajza. 1897.

Next

/
Oldalképek
Tartalom