Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1924

I. Németh István. Irta Pongrácz József theol. akad. tanár

I. NÉMETH ISTVÁN 1851-1924. Irta: Pongrácz József theol. akad. tanár. Főiskolánk nagy halottja 1851 szept. 29-én Pusztaegresen, Fejérmegyében született, ahol atyja gazdatiszt volt. A gimnázinm négy alsó osztályát Gyönkön végezte, itt elsajátította a német nyelvet. Itteni tanulására mindig nagy szeretettel emlékezett, sokszor hozta fel például az egyszerű vidéki algimnáziumot, melyben a patriarkális élet erkölcsi tisztasággal és szorgalmas munkával párosult. Az V.-ik osztálytól kezdve Pápán járt iskolába. A más iskolából jött diákot csakhamar megismerik tanárai, egy év alatt az első tanulók közé küzdi fel magát. Az 1870—71. évben a theológiai pályára lépett, Pápán végezvén mind a négy évfolyamot. Az iskolai egyesületekben élénk részt vett, a képzőtársulatnak ifj. elnöke volt. 1874—75-ben mint szenior „az egyházi beszédben a legkitűnőbb papnövendék" jutalmazására kitűzött aranyat nyerte el. A fenntartó testület is tudomást szerezvén a nagy munkabirásu és kitűnő képességekkel rendelkező ifjúról, először helyettes, majd rendes főgimnáziumi tanárnak alkalmazta. Mint ilyen 1878-ban a középiskolai tanári vizsgára jelentkezett és az alapvizsgát le is tette az országos tanárvizsgáló bizottság előtt. Tanári székfoglaló beszédét, mely a classica philologia tanításának szükségességéről a gimnáziumokban s a tanítás módszeréről szól, intézetünk 1877—78. évi Értesítője közölte. 1881-ben Kotasz István helyébe az egyházkerület Németh Istvánt választotta meg a szentirásmagyarázati tanszékre. Mint theol. tanár tanította a két ekszegezist, homiletikát, hermeneutikát, régiségtant, héber nyelvet és a gimnázium VI. osztályában a II. helvét hitvallást. Később a konventi tanterv életbeléptetése után tanította a két ekszegezist, a két biblika theológiát és a héber nyelvet. Nagy lelkesedéssel vezette jó ideig mint tanárelnök a Theológiai Önképzőkört, amelynek működése iránt püspök korában is állandó érdeklődést tanúsított. Annak évzáró ünnepélyén mindig megjelent és ilyenkor elhangzott buzdító, lelkesítő beszédei megtalálták az utat a kör tagjai szivébe. A tagok serkentésére kezdettől fogva sokszor tűzött ki pályatételeket, ezzel is kimutatván az ifjúság iránt érzett szeretetét. Pethő Szidóniával kötött boldog házassága gyermektelen lévén, minden tanítványát fiának tekintette és sokan hálával gondolnak vissza azokra az l*