Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1916

I. Őfelsége I. Ferencz József emlékezete. Irta Faragó János

I. rr Őfelsége I. Ferencz József emlékezete. Emlékbeszéd, melyet a pápai református templomban 1916 november 30-án tartott főiskolai gyászünnepélyen elmondott Faragó János főgimn. igazgató. Mélyen tisztelt Közönség! Nagytiszteletü és Tekintetes Tanári Kar! Kedves Tanuló-Ifjuság! Ha nemzetünk ezeréves történetének lapjait forgatva, látjuk azt a sok viszontagságot, melyen édes hazánk a letűnt ezer esztendő alatt keresztülment; ha egyenként szemügyre vesszük azt a tömérdek külső és belső viszályt, mely a magyar népet ez alatt a hosszú idő alatt mind számban, mind értékben fogyasztotta, valóban csodálkoznunk kell, hogy mig más, nálunk számosabb és hatalmasabb népek elenyésztek, mi még ma is mint számottevő tényező szerepelünk a világ színpadán. Vizsgálva az okokat, melyek nemzetünket annyi vész és vihar között nemcsak hogy megtartották, hanem számban és erőben meg is növesztették s előkelő helyet bitosítottak részére a művelt nemzetek sorában, úgy találjuk, hogy fönmaradását s erőben való gyarapodását kivált két tulajdonságának köszönheti, amely két tulajdonság minden magyar ember szivében otthonos: egyrészt törhetetlen hazaszeretetének, másrészt a koronás király iránt való rendíthetetlen hűségének.