Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 35 A halotti szokások jelentékeny része azonban kétségtelenül magán viseli a bélyegét annak a naiv törekvésnek, hogy az emberek magukat a sirhoz, a házhoz közel tartózkodó lelkek számára felismerhetetlenné tegyék. Hajukat, szakállukat kiszaggatták, levágták. A test szándékos megsebzése, az arcnak, a karoknak bevagdosása még a próféták korában is egészen természetes volt Jer 16

0, Ez 7

1

8 kk. Mikor a haláleset bekövetkezett, ruháikat megszaggatták II Sám l

n, fejüket kopaszra nyirták, vagy borotválták Ézs 22

1

2, Jer 16

6, 47

5, 48

3

7, Mik 1

1

6, v. ö. Lev 21

B Dt 14

x (a test bevagdosására, vagy a kezek megsebzésére nézve 1. Dt 14, Jer 4 1

5, 47

5, 48

3

7), zsák ruhába öltöztek

1 Ézs 15

7, Ám 8

1

0, Jer 48

S

7. Mezítláb és hajadonfővel jártak Ez 24

1

7. A legrégebbi korban mezítelenre vetkőztek; a temetést követő időkben is szennyesen jártak, hajuk, szakálluk gondozását abbahagyták, a földre, porba vagy legalább szokatlan helyre ültek s fejükre port, vagy hamut hintettek Jós 7

6, Ez 2 7

3

0 s az evéstől is tartózkodtak II Sám l

n kk. Mindezen szokások legtermészetesebb magyarázatának az látszik, hogy az emberek a test külső alakjának a megváltoztatásával tévútra akarták vezetni a visszatérő lelkeket. Mivel azonban e szokások jelentékeny része nagy nemzeti csapások és megpróbáltatások idején minden külön gyász nélkül is használtatott I Sám 4

1

2, II Sám 12

1

G, 13

1

9, 15

3

0 Jer 2

8

7 , 31

1

9, Mik 3

7, azért bizonyosra vehetjük, hogy teljes és tudatos animismusról már Izrael ősvallásában sem lehetett szó. A gyász-szokások már akkor is jórészben egy még régebbi korszak megkövesedett mararadványaiúl tekinthetők. Hogy azonban a jahvismus ezeket a szokásokat idők jártával idegeneknek Ítélte, s felismerte a hátterükben álló idegen képzeteket, azt eléggé bizonyítja, hogy már Deuteronomium ezek közül igen sokat keményen támad, akaratlanul bizonyítva ez által is, hogy mélyen gyökereztek a nép életében Lev 19

2

8 , 2 1 5. Vájjon azonban az animistikus hiedelmek nélkül megérthetnők-e a törvénynek azt a tilalmát, hogy a holttestet érinteni nem szabad, hogy a holttest közelében tartózkodni tilos, hogy a főpap még legközelebbi rokonainak holttestét sem láthatja, hogy a temetést még aznap végre kell hajtani Num 19

1

7? Nem az animistikus hiedelmek kétségtelen emléke-e Num 19

1

5: „Minden nyitott edény — t. i. a halott közelében —, amelyen nincs lezárható fedél, tisztátalan". Itt nyilván egy ősrégi szokással állunk szemben. A beteg haldoklása idejében minden nyitott edényt eltávolítottak, vagy lezártak, hogy a testből kiköltöző lélek sehol a házban el ne rejtőzhessék. Sajátságosan világítja meg Izrael ez ősrégi, animistikus hiedelmeit a I Sám 28

7-ben előadott halottidézés esete. A halottidéző (baalath ób) az alvilágból (seol) felidézi Sámuel halott szellemét (ób = revenant), amely lélek az elohim nevet viseli. A halott-szellem sipogó és suttogó hangon felel Ézs 8

1

0, 29

4. Az egész jelenet annyira exotikus színeket visel magán, oly félelmes következményeket von maga után, hogy nem lehet nagyobb tévedést elkövetni, mint ha ebből a történetből a halottak jóindulatu lelkeinek a kultuszára következtetünk. 3*