Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

- 34 — mány jelen alakja mellett legalább egyidőre le kell tennünk arról, hogy a pátriárkák vallása cimen egy külön fejezetet bocsássunk Mózes vallásalapítói működése elé. Hogy a Mózes előtti vallás töredékes emlékeit megismerjük, más úton kell elindulnunk és más tudományos eszközöket kell alkalmazásba vennünk. Ha Izrael Mózes előtti vallásának csekélyszámú emlékét ez alkalommal csupán az alapjukat képező istenfogalom szempontjából vesszük vizsgálat alá,

2

2 egymással párhuzamosan s egyidejűleg animistikus, polydaemonistikus és henotheistikus rétegek maradványait figyelhetjük meg. Az animismus nyomai leginkább a jahvismus korában is fennmaradt, vagy a jahvismus által hevesen támadott temetési és gyászolási szokásokban és szertartásokban találhatók fel. Az animismus egyszerű alakjában a szellemekben, a nem rég elhalt rokonok szellemeinek, lelkeinek tevékenységében való hit. Ezek a lelkek ott tartózkodnak régi lakóhelyük közelében; álomban, vagy más, abnormis fizikai állapotban megjelennek a hozzátartozók előtt. Esetleg valamennyien egy helyütt, valamely földalatti üregben laknak (amelyet a zsidók már Mózes előtt is kétségtelenül seólnak neveztek), ahonnét alkalomadtán előjönnek. Az animismus primitiv alakját a vallástörténet bizonysága szerint jellemzi az, hogy a visszajáró lelkek tevékenységét az emberek kizárólag rosszindulatúnak tekintik. Ez a lélektani momentum az, amely az animismus és az ősök kultusza között különbséget okoz, mert az ősök kultuszában az elődök jóindulatú tevékenységén, az ő tiszteletükön van a hangsúly, míg a primitiv animismus arra törekszik, hogy a visszajáró lelkek kártékony hatását vagy azzal szüntesse meg, hogy minden lehető s jogos kívánságukat teljesíti, vagy pedig egyenesen meg akarja téveszteni a kárt okozó lelkeket. A primitiv animismus és az ősök tisztelete között annál is inkább különbséget kell tennünk, mert Izrael ősi vallásában csak az egyszerű animismus ősrégi nyomait lehet megállapítani, míg az ősök istenek gyanánt való imádása teljességgel bebizonyíthatatlan. Még mielőtt a vizsgálódásaink alapját képező animistikus vonások felsorolásába kezdenénk, szükségesnek látjuk hangsúlyozni, hogy az animismus magában sohasem vallás s mindig valamely fejlettebb vallásalak mellett jelenik meg, mint egy sokkalta ősibb hit kiirthatatlan maradványa. Amint a mai átlagkeresztyénség rétege alatt lappangó animistikus hiedelmek, babonák, varázslások csak mellékes s idegenszerű járulékai egyes vidékek vallási életének, úgy Izrael ősvallását is nagyon tökéletlenül és a valóságnak meg nem felelőleg jellemeznők, ha pusztán animismusnak tartanók. Hangsúlyozni kell még azt is, hogy a rituális gyászhoz (miszpéd, ébel) tartozó sokféle szertartás nem mind magyarázható meg animistikus hiedelmekből, mert azok részben a jahvismus szelleméből, részben a veszteség felett érzett fájdalom kifejezéseiként is jól megérthetők. Annyi bizonyos, hogy a jahvismus idők jártával mind világosabban tudatára jutott e szokások idegen eredetének s azokat leküzdeni iparkodott, bár úgy látszik, nem teljes eredménnyel.