Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915
II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor
— 33 — ségekbe ütközik a Baentsch által megkonstruált történelmi felfogás érvényesítése. Hát nyer az ősmonotheismus eszméje azzal a fiktiv Ábrahám-vallással, amelyről Baentsch és társai olyan szívesen beszélnek? Eddig a számban s műveltségben alantasabb fokon álló izraelitáknak a kanaániták felett való diadalát éppen vallásuk magasztosabb s erkölcsibb voltával szoktuk magyarázni s most Baentsch nézete szerint a Kanaánba költöző izraeliták ott már magasabb spekulativ monotheismust találnak s legelső dolguk az, hogy ezt a vallási nézetet elfogadják és képviselőjét Ábrahámot, eme speciálisan kanaánita alakot, a maguk ősei között díszes helyre állítsák, illusztrálva ezzel is azt, hogy Izrael a kanaánitáktól vette nemcsak kulturáját, de sok tekintetben vallási világnézetét is. Hát teljesen leküzdöttük az evolucionismus gondolatát akkor, ha azt hisszük, hogy Jahveh, ez a viszonylag alantasabb fokon álló, bár erkölcsi jellegű Isten csak a Holdisten vonásainak felvételével volt képes transcendens magasságba emelkedni? Mindent összevetve, meg kell állapitanunk, hogy a Baentsch-féle hypothesis, amely olyan nagy feltűnést keltett ezelőtt egy évtizeddel az ó-szövetségi vallástörténészek között, nem tett annyit a Jahvismus létrejöttének megfejtésére, mint amennyi szinte megoldhatatlanak látszó nyilt kérdést támasztott. Valahányszor a theoretikus monotheismus nyomaival találkozunk Előázsia népei között, sohasem szabad figyelmen kivűl hagynunk azt a tényt, hogy az igaz kegyesség és buzgó vallási áhítat valamely isten előtt természetszerűleg mindig monotheistikus irányú, hiszen az imádság alapja még a polytheistánál is kell, hogy az a hit legyen, hogy az isten, akihez az imádság intézve van, elég hatalmas azt meghallgatni és annak teljesedését minden más tényező és hatalom ellenére is keresztül vinni. Azok a kifejezések, amelyeket a monotheistikus spekuláció mellett felhoznak, nem az ilyen belső, vallásos monotheismusnak a kifejezései-e, mely az imádság pillanatában meg van győződve, hogy imádata tárgya felette áll az egész világnak s az egész pantheonnak? Nem szabad feledni azt sem, hogy Gen 14, amelyből az ősi Ábrahám-vallás alakját akarják megrajzolni, amelyet mostanában olyan nyomatékosan hangsúlyoznak a történet-kritikai felfogás ellenében, egyike a Pentateuchus legkésőbbi alkatrészeinek (Gunkel, az összehasonlító vallástörténeti iskola egyik legkiemelkedőbb alakja szerint egyenesen legenda a zsidóság korszakából 2 0). De rá kell mutatnunk arra is, hogy bár a monotheistikus spekuláció őshazájáúl főképpen Babyloniát szokták emlegetni s egy-egy palesztinai, szíriai és sinai-félszigeti név, melynek etymologiája még nincs egészen tisztázva (Nébó = Nabu, Sinai = Sin ?), valóban emlékeztet a babyloniai pantheon egyik-másik alakjára, az eddig napfényre hozott monotheistikus emlékek nagyon is kétesek, kései korból eredők s jelen alakjukban csak azt árulják el, hogy „Ó-babyloniában még IV. Chuen-aten (Amenophis) pantheistikus-monotheistikus világképének a tisztaságához sem jutottak el. 2 1 Ezzel az Izrael Mózes előtti vallására vonatkozó ama tradicionális feltevés, hogy Izrael Mózes előtt is monotheista lett volna, még a két újabb irányzat által támogatott és letompított alakjában is kérdésessé vált. A hagyo3
