Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 32 — a természeti, alacsony, nationalis vonások mellett ne lettek volna fenkölt szellemi, erkölcsi, sőt universalis vonásai is. Helytelen tehát szerinte az a vélekedés, hogy Izrael istenfogalmában olyan értelemben lehetne fejlődésről szó, hogy a durva animistikus képzetekből természetes fejlődés utján jött volna létre fokról-fokra a későbbi tökéletes erkölcsi monotheismus, mert hiszen ennek a gondolata eredetileg már Mózesben is megvolt s csak arról lehet szó, hogy a kezdettől fogva tökéletes isteneszme az idők folyamán mind jobban leküzdötte az előtte álló akadályokat s Ábrahám, Mózes hitének megfelelőleg mind tökéletesebben érvényesült. Baentsch könyvének polémiája első sorban az evolucionista alapon álló vallástörténet ellen irányúi, mely isteni kijelentés és beavatkozás nélkül természetes fejlődés productuma gyanánt akarja megmagyarázni az erkölcsi monotheismus létrejöttét. Téved azonban, ha az ó-szövetségi vallástörténet legújabb kiváló művelőit: Wellhausent, Stadet és Kautzschot, stb. azonosítja az ó-szövetségi vallás ama történetíróival, akik 30—40 évvel ezelőtt Hollandiában tényleg kísérletet tettek az evolucionista bölcsészet eszméinek megfelelőleg minden természetfeletti elem nélkül megmagyarázni Izrael vallásának kialakulását. Az előbb említett kiváló tudósok s egész iskolájuk lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy a fejlődés nagy törvénye mellett más, emberfeletti tényező közremunkálása is állandóan konstatálható Izrael vallásának történetében. S a fejlődés elvét maga Baentsch sem hagyja számításon kivül, mikor a kezdettől fogva tökéletes isteneszmének fokozatos érvényesülését, diadalrajutását hangsúlyozza. Tényleg nincs más különbség közte és ellenfelei között, mint az, hogy nézete szerint a Jahvismus diadalrajutása kellőleg megmagyarázható a Babylonból és Egyiptomból kiáradó monotheistikus spekulációkkal. Ezeknek a spekulációknak azonban az ó-szövetségben nyomukat sem lehet találni. Sem Ábrahám, sem Mózes történetében semmi nyoma sem mutatkozik annak, hogy az ó-szövetség e kiváló alakjai a maguk hitéhez theoria utján jutottak volna el. Izrael vallása kezdettől fogva élet volt és nem tan. A monotheistikus spekuláció, ha ugyan létezését a rendelkezésünkre álló csekély és kései anyagból bebizonyítottnak vesszük, valósággal nagyon jól összefért a polytheismussal, legalább is sehol a babylon és asszír történelemben nyomát sem találjuk annak, hogy a nép polytheistikus hitét leküzdeni próbálta volna. Egyik oldalon állanak tehát a tudók, akik logikai műveletek utján eljutnak arra az eszmére, hogy az összes istenségek voltaképpen egyetlen hatalomnak különböző kifejezései; a másik oldalon áll egy nép, amely a maga Istenével állandóan életteljes összeköttetésben áll s amely bizonyára nem tan, hanem a vallási élet közvetlen tapasztalata, emberileg meg nem magyarázható tények sorozata által jutott el Jahveh közelébe. Az egyik oldalon áll a lényegében intellektuális, a másik oldalon az erkölcsi s vallási világfelfogás, amely valósággal kezdettől fogva leghevesebb harcban áll minden polytheismussal, míg végre a maga egyetlen Istenének diadalát biztosíthatja minden pogányelem felett. De ezen elvi szempontokon túl gyakorlatilag is óriási nehéz-