Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915
II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor
— 28 — ösztönük vitte őket arra is, hogy vallásukban fanatikusok és türelmetlenek legyenek; éppen azért, mert az ő egy istenükön kivül mást nem tűrhettek el. Ennek a monotheistikus ösztönnek magyarázatául Renan felhozza azokat a természeti tájakat, ahol az ősi sémiták laktak. Ezek az egyhangú pusztaságok valóban csak monotheistikus irányt adhattak a léleknek. A természet a maga majd éltető, majd romboló hatalmával mindig félelmes egység gyanánt áll a tehetetlen emberrel szemben, ki egy végtelen hatalom nyomasztó ereje és hatalma alól sohasem szabadulhat a pusztaság ege alatt. Renan e tetszetős hypothesisének azonban bizonyára sok gyenge oldala van. Lélektanilag véve a dolgot, nem vitathatjuk el tőle az igazságot abban a tekintetben, hogy a természeti ember vallására nézve kétségtelenül óriási jelentősége van állandó lakóhelyének. A pusztaság, vagy ellentéte, a kulturterület, a végtelen sikság, vagy a sziklás, völgyes, erdős vidék mindig rányomta a maga bélyegét a primitiv népek vallására. De nagy tévedés volna, ha a vallást, annak jellegzetes alakját pusztán a külső természeti viszonyok produktumának tekintenők. A vallások története elég sokszor mutat fel polytheismust a legegyhangúbb sivatagokon is, s a diadalmas monotheismus nagyon biztos és szilárd alapon állott Pál fellépte után Hellas ege alatt is. S ezen kivül a Renan-féle feltevést a sémita vallások története is eléggé megcáfolja. Nem szólunk arról, hogy a Mesopotamiába beözönlő nomád sémiták állítólagos természetes ösztönüket félrevetve, csakhamar polytheistákká lettek a szó legrosszabb értelmében, ami pedig csak úgy magyarázható lélektanilag, ha a polytheismusra való előzetes dispositiót előre feltételezzük náluk. Az asszir-babylon polytheismust számításon kivül hagyjuk, mert a sémiták általános monotheistikus ösztönére vonatkozó feltevést Renan a hamarosan megindult irodalmi polémiában a szír-arab törzsekre korlátozta. De hogyan lehet a Renan-féle ősmonotheismus alapján megmagyarázni azt, hogy a kanaániták, föníciaiak, akik a sémita népvándorlásnak csaknem ugyanazon hullámcsapásához tartoztak, amelyhez Izrael fiai, a Jósué alatt történt beköltözés idején már a polytheismus rabjai voltak? Hogyan lehet megmagyarázni, hogy az idegen kultura által legkevésbbé érintett moábiták, ammoniták s a nomád arab törzsek egészen az Izlámig nem lettek monotheistákká, sőt a polytheismusra való hajlamukat azóta is szüntelen megőrizték? Honnan ered az a hosszú évszázadok alatt leküzdhető polytheista hajlam, amely Izrael körében az igazi monotheismus magasztos tanai mellett egészen Esdrás és Nehémiás reform munkálatáig szüntelen mutatkozott? Még ha feltételezhetnők is, hogy a monotheismus pusztán külső tényezőkből, nemzeti sajátosságokból úgy létre jöhetne a természetes fejlődés utján, mint ahogy azt Renan elgondolta; ha nem éreznők is, hogy a mózesi monotheismus létrejötte igazában csak a világ felett álló Isten önkijelentésének eredménye lehet, a Renan által nyújtott fejlődéstörténet még akkor sem volna elfogadható s még kevésbbé alkalmas, hogy az ősmonotheismusnak J E P által rajzolt képét támogassa. Az ősmonotheizmusra vonatkozó képzet helyreállítását, helyesebben a
