Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

- 29 — a történet-kritikai iskola állítólagos evolucionistikus vallástörténeti képének megdöntését tűzte ki maga elé célúi az u. n. panbabylonista iskola is, mely számot vetve azzal a ténnyel, hogy a babyloniai kultúra emlékei egész Előázsiában mind nagyobb mértékben jönnek napfényre, mind több és több, ősi, babyloniai motívumot vél felfedezni Izrael Mózes előtti vallásában is. Megkísérli azt a lehetetlent, hogy a babyloniai polytheismus természetes következménye gyanánt mutassa fel Izrael monotheismusát. Ez az iskola természetesen főként annak a kulturális környezetnek felkutatásával foglalkozik, amelyben Izrael ősei élhettek s leginkább Gen 14 alapján Ábrahámot beállítja a Hammurabi korabeli előázsiai történelem nagyjai közé. Bár ezen a téren kétségtelenül sok komoly kísérlet történt arra nézve, hogy a pátriárkák s Mózes történetének, egy-egy vallástörténeti jelentőségű tényének valamely vonása a korukbeli előázsiai vallástörténeti anyagból illusztráltassék, mindazáltal a panbabylonista iskolának tagjai inkább beérték azzal, hogy a történeti-kritikai kutatás felett a halálharangot kongassák, mint hogy Mózes előtti vallására nézve összefüggő, logikus történeti képet nyújtsanak. Legsikerültebb munkának ezen a téren Baentsch Altorientalischer und israelitischer Monotheismus. 1906. munkáját tarthatjuk, mely az összehasonlító vallástörténeti iskola leszűrődött eredményeit legvilágosabban juttatja kifejezésre. Lássuk, hogy az általa feltételezett ó-kori keleti monotheismus mennyiben támogatja az Izrael ősmonotheismusára vonatkozó feltevést! Baentsch könyve abból indul ki, hogy a történet-kritikai iskola a maga vallástörténeti képével, amelyben az evolucionismus gondolatai dominálnak, holt pontra jutott, mert mint legkiválóbb képviselője Wellhausen megvallja, képtelen ésszerüleg megmagyarázni azt a tényt, hogy miként lett Jahveh, az ősi Izrael meglehetősen primitív és ethikai vonásoktól mentes Istene az ég, a föld s az erkölcsi tökély egyetlen Istenévé. E kérdés csak akkor lesz megfejthető szerinte, hogyha Izrael vallását beleállítjuk a nagy előázsiai vallások történeti összefüggésébe s nem csupán önmagából próbáljuk megmagyarázni. Baentsch tudományos korrektséggel elismeri, hogy Babylonban és Egyiptomban a tulajdonképpeni népvallás sohasem jutott el a monotheismus magaslatára s legfeljebb a monotheistikus eszmékhez való közeledésről lehet csak szó e népek között. A papok vallásában azonban nemcsak monotheisáló kijelentések figyelhetők meg, de kétségtelen, hogy részben egymás mellett, részben egymás után bizonyos istenalakokat summus deus-oknak tekintettek s a babyloniai, egyiptomi pantheonban különböző időben különböző monarchikus tendenciák voltak megfigyelhetők. A papság tisztára theoretikus uton eljutott mindakét helyen arra a gondolatra, hogy a különböző istenek egész tömegét egyetlen summus deus különböző kifejezéseinek tekintse, bár ez a theoretikus monotheismus a népvallás polytheismusával egyenes és elvi ellentétbe sohasem került. Mindazáltal már ennek a monotheisáló iránynak a felmerülése magával hozza a polytheismus bukását legalább a tudókra, tudósok-ra nézve, akiknek jelenléte mind Egyiptomban, mind Babyloniában kimutatható.